Ismerlek Régen

Mindenki tudja: csak a C.o.D.

Egy fülledt éjszakán, egy züllött társaság
Portyára indul, de a magány hátba vág.
Keresem az igazit a tánctéren,
De nem találom a helyem, aztán ő jön szembe.
Egyből tudtam, Te kellesz édesem,
Belém tiporsz, ahogy nézel édesen.
Robbanni tudnék, de tartok még tőle,
Egy kézmozdulattal taszítasz félre.

Nem is gondoltam volna, már ismerlek régen,
Hogy egyszer majd érted megdobban a szívem,
Odaléphettem volna, ha lett volna merszem
Csak azt nem fogom fel, hogy mért nem
Kértem a számod a számlám helyett,
Most helyetted meredten pár szám nevet.
Nem kell több, elkábítottál
Ma Te vagy az a lány, aki elcsábítottál.

Van, mikor nem kell több, csak egy ének,
Egy közös dal, mi felcsendül ha félek.
Az igazit kerestem, mi lelt, nem értem,
Elmentem melletted, bár ismerlek régen.
Van, mikor nem kell több, csak egy ének,
Egy közös dal, mi felcsendül ha félek.
Az igazit kerestem, mi lelt, nem értem,
Elmentem melletted, bár ismerlek régen

Hiába kérnél, engem nem érdekel,
Ennek már vége, de neked még élve kell
Sírsz utánam, hol van a sok szép emlék?
Ha te nem lennél boldogan is élhetnék
Elegem van, hidd el, inkább lelépek
Biztos lesz más aki hisz majd a mesédnek
Ne erőltessük tovább, számomra nincs hely
Ha szerelemre vágysz, akkor tudod mit? Hívj fel!

Nem is gondoltam volna, már ismerlek régen,
Hogy egyszer majd érted megdobban a szívem,
Odaléphettem volna, ha lett volna merszem
Csak azt nem fogom fel, hogy mért nem
Kértem a számod a számlám helyett,
Most helyetted meredten pár szám nevet.
Nem kell több, elkábítottál
Ma Te vagy az a lány, aki elcsábítottál.

Van, mikor nem kell több, csak egy ének,
Egy közös dal, mi felcsendül ha félek.
Az igazit kerestem, mi lelt, nem értem,
Elmentem melletted, bár ismerlek régen.
Van, mikor nem kell több, csak egy ének,
Egy közös dal, mi felcsendül ha félek.
Az igazit kerestem, mi lelt, nem értem,
Elmentem melletted, bár ismerlek régen.

Héj, te lány, héj te lány,
Ott az ablaknál végre nézz már rám,
Ezernyi reggelen, ezerszer képzelem
A naplementébe hogy sétálsz el velem
A bánat ölje meg, a gyász borítsa be,
Egy Jedi adjon erőt és a kezem szorítsa meg,
Hogy megszólítsam e nőt, hadd játsszam a menőt,
Hogy csábítsam a málnásba be őt?

Van, mikor nem kell több, csak egy ének,
Egy közös dal, mi felcsendül ha félek.
Az igazit kerestem, mi lelt, nem értem,
Elmentem melletted, bár ismerlek régen.
Van, mikor nem kell több, csak egy ének,
Egy közös dal, mi felcsendül ha félek.
Az igazit kerestem, mi lelt, nem értem,
Elmentem melletted, bár ismerlek régen.

Nem is gondoltam volna, már ismerlek régen,
Hogy egyszer majd érted megdobban a szívem,
Odaléphettem volna, ha lett volna merszem
Csak azt nem fogom fel, hogy mért nem
Kértem a számod a számlám helyett,
Most helyetted meredten pár szám nevet.
Nem kell több, elkábítottál
Ma Te vagy az a lány, aki elcsábítottál.