Már néha gondolok a szerelemre

Már néha gondolok a szerelemre

Milyen lehet - én Istenem - milyen?
Találkoztam tán véle messze-messze
Valahol Andersen meséiben?
Komoly és barna kislány lesz. Merengő
A lelke párna, puha selyemkendő
És míg a többiek bután nevetnek
Virágokat hoz majd a kis betegnek
Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak
Fájó fejemre hűs borogatást rak
És kacagása hegedű-zene
Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló
Különös, titkos és ritkán mosolygó
Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes
Csak széttekint és a szobánkba csönd lesz



Credits
Writer(s): Dezso Kosztolanyi, Laszlo Dobos
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link