Hangyanép - Szörnyű porszemek

Gyűszű hegy, tenyérnyi pusztaság
Cseppnyi tó, tűhegynél kisebb fák
Ráncfolyó, öklömnyi nagyvilág
S szerteszét nyüzsgő pálcikák

Messziről hangyának látszanak
De arcukon emberként hordanak
Szenvedő s derűs vonásokat
Mintha csak látnád önmagad

Ám a földgolyó, amin élt e csöppnyi nép
Nem volt más: lövedék
Ágyúból kilőtt, egyre szálló földtekén
Tudtán kívül elítélt nemzedék

Hangyanép bolygóján gyűjtöget
Többet vár, mindig jobb életet
Újat szül és régit eltemet
Éppen úgy, mint mi, emberek

Ám a földgolyó, amin élt e csöppnyi nép
Nem volt más: lövedék
Ágyúból kilőtt, egyre szálló földtekén
Tudtán kívül elítélt nemzedék

Hangyanép, percig sem tétlenek
Álmukban megmásznak hegyeket
De elnyelik őket a reggelek
Útjukon szörnyű porszemek



Credits
Writer(s): Janos Kobor, Gyorgy Molnar, Peter Sulyi
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link