Vadászat az angyalokra

Mielőtt lenéznék, még utoljára meglövöm az angyalokat
Mert fonalam, nem volt mézes, hanem szalmafonat
Nem volt kéjes-édes, hanem kemény és szikár
A szél már arcomba fúj, miközben egész testem zihál
A gondolat már csíraként beinjektálódott agyamba
Lépésről lépésre haladva készülök halálos kalandra
Elborult pillanat, tompaság: a végső stádium
Agyamban az áfium úgy hat, mint a rádium
Észrevétlenül megmérgez, nincs közöm már a Léthez
A végső fényhez érve a kép csak egy véres pép lesz
Többé meg nem sértesz bájitalba félig mártott nyiladdal
Többé nem játszadozol kiégett, elfásult fiaddal
Minden gondolatom profán, parittyámmal én lőlek pofán
S nézem, ahogy a Pufók Angyal homlokán vér csordogál
Ez kellett Neked? Ezért áltattál, hitegettél?
Tán azért teszed ezt, mert magad egy gnómnak sikeredtél?
Hobbiból törsz össze lelkeket, mert Neked nem lehet
Olyan pátoszi érzésed, melytől elhessenthetsz felleget?
Irigy vagy? Féltékeny? Bár, Te azt mondod, érzékeny
De akkor miért nem részesültél hasonló élményben?
Csak magányosan repkedsz a légtérben és nyílazgatsz?
A saját kényed kedve szerint mindenkit szívatgatsz?
Kéjesen pimasz vagy, de bennem emberedre találtál
Akárhány nyilat lőnél rám, Rich-Zed nem szamár már
Nem dőlök be trükködnek, nem leszek a játszótársad
S tanúja lehetsz egy teljes, lényegi átváltozásnak
Melyben metamorfizálok fizikálisból spirituálisba
Már nem tarthatsz vissza, agyam már halálosan tiszta
Egy újabb nyíl mi nekem? Nem kell, hogy kivegyem
Mert ahová készülök, nem kell, legyen sikerem
Hiszen még utoljára meglövöm az angyalokat
Mert fonalam, nem volt mézes, hanem szalmafonat
Nem volt kéjes-édes, hanem kemény és szikár
A szél már arcomba fúj, miközben egész testem zihál

Angyalok, ördögök
Angyalok, Rich-Zed
Az utolsó perc
Érdekek körök ördögök angyalok

Rám szövi hálóját az éj akár egy pók
Testem háló bábban sorvad szétrág a só
Szét vág a szó minden mit mondtatok
Mikor percek vannak hátra megszűnnek a holnapok
Mostantól éhezik aki eddig jóllakott
Mindenki egy helyen mit számít már hogy ki hol lakott
Ki hogy kapott én állnék tovább szeretnék futni menni vagy lépni
Kérlek téged bárki vagy bármit adj
Elfogadom csak állni hagyj
Hagyj állni még kérlek
Én lenyelnék bármilyen mérget
Megennék bármilyen férget
Csak hagyj állni még kérlek
Ha nem hát nem így döntöttél taszíts el
Mint egy olcsó giccsel rajta csak vakíts el
Fogd meg a kezeim az ereim szakítsd fel
Elfolyik vérem kérlek most lazíts el
Töröld az emlékeim akár egy adatot
Vegyél el minden értéket ami megadatott
Csonkíts meg keresztezd útjaim
Mint mikor egy zongoristának eltördelnék az ujjait
Úgy teszel velem úgy leszel velem mint egy daganat
Mint az agyalatti szférában átható halálfélelem
Talán élvezed? Hogy az utolsó percben megalázkodva másszak előtted a térdemen
Előtted? hisz nyilaid előtted nincs a tarsolyodban több
Mégis rám száll a köd
Mégis rám vár a dög szag a por a gödör
Az osztag ki messze visz
Ráfekszem a szélre néznek a szentek is
Ördög voltam de ember is
Lásd te is kérlek!
Ég veled