Mikor gyermekeddé fogadtál

Mikor gyermekeddé fogadtál,
Karoddal körbefogtál,
És ha zuhantam, elkaptál, szárnyaddal takartál,
Csókoddal, könnyeddel áztattál, dúdolva
Ringattál álomba...
Na, nanana, na...

Aztán egyszer a földre tettél,
Szelíden elengedtél...
És csak kerestem karomban a karod, és szememben
Alakod nem leltem, m'ért hagytál el engem,
Istenem, én Istenem...

Hogyha elenged most ez a kar,
Tudom, elveszteni nem akar.
Értem izzik még a tüzed, őriz még a szemed,
Egekbe feltörő sziklához, forráshoz
Terelget a Lelked...

Ha meginog a lábam, biztos sziklám,
Ha vacogok, rám hajló meleg sasszárny,
Ha rám tör a sötét, tüzes izzó fáklyám,
Az otthonom vagy, jó Atyám.

Ha meginog a lábam, biztos sziklám,
Ha vacogok, rám hajló meleg sasszárny,
Ha rám tör a sötét, tüzes izzó fáklyám,
Az otthonom vagy, jó Atyám.

Ha meginog a lábam, biztos sziklám,
Ha vacogok, rám hajló meleg sasszárny,
Ha rám tör a sötét, tüzes izzó fáklyám,
Az otthonom vagy, jó Atyám.
Az otthonom vagy, jó Atyám.



Credits
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link