picasso
Szorítod a kezem, mintha nem lenne holnap
Néha nem is érdekel, hogy kivel, mit, és hol vagy
Akkor belegondolok, vajon miért is vagyok ilyen
De ha sokat gondolkodok akkor beszakad a szívem
Közben zsibbad a tenyerem, egyre jobban nő a nyomás
Mintha pumpálnám a kerekem és közben az arcvonás
Amit az arcod fest le, mint Picasso a vásznon
Olyan csendéletet festek, többé ne kérj engem számon
Hogyan tudnék mást úgy szeretni, mint téged?
Soha nem is könyörögtem, nem is kérlek már
Hullik szememből a ború
Poharamban, mint a bor úgy
Vöröslik a tekintetem mellyel nézek rád
Üresedő ágyamban most magányosan fekszem
Közben emlékezetemből csodás arcképedet festem
Mintha kezeim közt lennél, mintha más lenne a látszat
Míg én Picassoként festem körbe a gyönyörű szádat
Mint a Mona Lisa, úgy néztél rám
Bíztál benne, hogy ma éjjel te leszel a vacsorám
De nem jöttél, inkább eldobtál
Egy perc alatt döntöttél, engem egy perc alatt megfogtál
Üres lett a szívem, és már üres a szobám
Kopogtatsz az ajtómon, lassan pirul a pofám
Te is akarod ezt, nekem majdnem mindegy már
Lazítod a nyakkendőm, lelkem védi a kevlár
Hogyan tudnék mást úgy szeretni, mint téged?
Soha nem is könyörögtem, nem is kérlek már
Hullik szememből a ború
Poharamban, mint a bor úgy
Vöröslik a tekintetem mellyel nézek rád
Üresedő ágyamban most magányosan fekszem
Közben emlékezetemből csodás arcképedet festem
Mintha kezeim közt lennél, mintha más lenne a látszat
Míg én Picassoként festem körbe a gyönyörű szádat
Néha nem is érdekel, hogy kivel, mit, és hol vagy
Akkor belegondolok, vajon miért is vagyok ilyen
De ha sokat gondolkodok akkor beszakad a szívem
Közben zsibbad a tenyerem, egyre jobban nő a nyomás
Mintha pumpálnám a kerekem és közben az arcvonás
Amit az arcod fest le, mint Picasso a vásznon
Olyan csendéletet festek, többé ne kérj engem számon
Hogyan tudnék mást úgy szeretni, mint téged?
Soha nem is könyörögtem, nem is kérlek már
Hullik szememből a ború
Poharamban, mint a bor úgy
Vöröslik a tekintetem mellyel nézek rád
Üresedő ágyamban most magányosan fekszem
Közben emlékezetemből csodás arcképedet festem
Mintha kezeim közt lennél, mintha más lenne a látszat
Míg én Picassoként festem körbe a gyönyörű szádat
Mint a Mona Lisa, úgy néztél rám
Bíztál benne, hogy ma éjjel te leszel a vacsorám
De nem jöttél, inkább eldobtál
Egy perc alatt döntöttél, engem egy perc alatt megfogtál
Üres lett a szívem, és már üres a szobám
Kopogtatsz az ajtómon, lassan pirul a pofám
Te is akarod ezt, nekem majdnem mindegy már
Lazítod a nyakkendőm, lelkem védi a kevlár
Hogyan tudnék mást úgy szeretni, mint téged?
Soha nem is könyörögtem, nem is kérlek már
Hullik szememből a ború
Poharamban, mint a bor úgy
Vöröslik a tekintetem mellyel nézek rád
Üresedő ágyamban most magányosan fekszem
Közben emlékezetemből csodás arcképedet festem
Mintha kezeim közt lennél, mintha más lenne a látszat
Míg én Picassoként festem körbe a gyönyörű szádat
Credits
Lyrics powered by www.musixmatch.com
Link
© 2024 All rights reserved. Rockol.com S.r.l. Website image policy
Rockol
- Rockol only uses images and photos made available for promotional purposes (“for press use”) by record companies, artist managements and p.r. agencies.
- Said images are used to exert a right to report and a finality of the criticism, in a degraded mode compliant to copyright laws, and exclusively inclosed in our own informative content.
- Only non-exclusive images addressed to newspaper use and, in general, copyright-free are accepted.
- Live photos are published when licensed by photographers whose copyright is quoted.
- Rockol is available to pay the right holder a fair fee should a published image’s author be unknown at the time of publishing.
Feedback
Please immediately report the presence of images possibly not compliant with the above cases so as to quickly verify an improper use: where confirmed, we would immediately proceed to their removal.