József Attila & Berek Katalin -
Bukedo ella Hungara Poezio - Poemoj el Hungara Antologio II. (Hungaroton Classics)
Thomas Mann üdvözlése
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: "Ne menj el, mesélj"
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Te jól tudod,
te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
az igazat mondd, ne csak a valódit,
Te jól tudod,
te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
az igazat mondd, ne csak a valódit,
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj–
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol –
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
ésnők a nők – szabadok, kedvesek–
s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Te jól tudod,
te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
az igazat mondd, ne csak a valódit,
Te jól tudod,
te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
az igazat mondd, ne csak a valódit,
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
Fehérek közt egy európait.
Te jól tudod,
te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
az igazat mondd, ne csak a valódit,
Te jól tudod,
te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
az igazat mondd, ne csak a valódit.
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: "Ne menj el, mesélj"
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Te jól tudod,
te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
az igazat mondd, ne csak a valódit,
Te jól tudod,
te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
az igazat mondd, ne csak a valódit,
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj–
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol –
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
ésnők a nők – szabadok, kedvesek–
s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Te jól tudod,
te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
az igazat mondd, ne csak a valódit,
Te jól tudod,
te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
az igazat mondd, ne csak a valódit,
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
Fehérek közt egy európait.
Te jól tudod,
te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
az igazat mondd, ne csak a valódit,
Te jól tudod,
te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
az igazat mondd, ne csak a valódit.
Credits
Writer(s): Attila Jozsef, Janos Istvan Toth, Janos Hegedus, Edit Nemeth
Lyrics powered by www.musixmatch.com
Link
© 2024 All rights reserved. Rockol.com S.r.l. Website image policy
Rockol
- Rockol only uses images and photos made available for promotional purposes (“for press use”) by record companies, artist managements and p.r. agencies.
- Said images are used to exert a right to report and a finality of the criticism, in a degraded mode compliant to copyright laws, and exclusively inclosed in our own informative content.
- Only non-exclusive images addressed to newspaper use and, in general, copyright-free are accepted.
- Live photos are published when licensed by photographers whose copyright is quoted.
- Rockol is available to pay the right holder a fair fee should a published image’s author be unknown at the time of publishing.
Feedback
Please immediately report the presence of images possibly not compliant with the above cases so as to quickly verify an improper use: where confirmed, we would immediately proceed to their removal.