A Walesi Bárdok

Walesi bárdok: Verslemez III

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány
Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom
Melyet igába hajt?
Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót
Hegy-völgyet benne lelsz
S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sír
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment
És néma tartomány
Montgomery a vár neve
Hol aznap este szállt
Montgomery, a vár ura
Vendégli a királyt
Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere
Sürgő csoport, száz szolga hord
Hogy nézni is tereh
S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren
Ti urak, ti urak! hát senki sem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim
Elő egy velszi bárd!
Egymásra néz a sok vitéz
A vendég velsz urak
Orcáikon, mint félelem
Sápadt el a harag
Szó bennszakad, hang fennakad
Lehelet megszegik.
Ajtó megöl fehér galamb
Ősz bárd emelkedik
Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap
"Fegyver csörög, haló hörög
A nap vértóba száll
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei
Halomba, mint kereszt
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"
Máglyára! el! igen kemény
Parancsol Eduárd
Ha! lágyabb ének kell nekünk
S belép egy ifjú bárd
"Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé
Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!..."
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt
De vakmerőn s hívatlanul
Előáll harmadik
Kobzán a dal magára vall
Ez ige hallatik:
"Elhullt csatában a derék
No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené
Nem él oly velszi bárd
Emléke sír a lanton még
No halld meg Eduárd:
Átok fejedre minden dal
Melyet zeng velszi bárd."
Meglátom én! -- S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegül
Minden velsz énekest!
Szolgái szét száguldanak
Ország-szerin, tova
Montgomeryben így esett
A híres lakoma.
S Edward király, angol király
Vágtat fakó lován
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány
Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se bírta mondani
Hogy: éljen Eduárd.
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort
Ha bosszant bármi nesz!
Áll néma csend; légy szárnya bent
Se künn, nem hallatik:
"Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik."
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma.
De túl zenén, túl síp-dobon
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát. (*)
1857 jún