Ha Nem Szorítsz

Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen tulajdonod,
engem, míg álmodol nevetve,
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok

Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok

Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok

Ha minden percben nem kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
ha gyötör a magány s a félsz
Nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc

Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok

Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok

Hol fényben fürdesz
azt a termet elsötétíted, meghalok

Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok

Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok

Hol fényben fürdesz
azt a termet elsötétíted, meghalok



Credits
Writer(s): Attila Jozsef, Marton Gyorgy Vizy
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link