Örökké

Egy némafilmben kiáltok, érdekel,
Egy összegyűrt cetlivel,
Hogy végülis megérte.

Van még bennünk hidd el, hogyha kell,
És így öltözik fel,
Estére szemünk majd vérbe.

Ostobáktól hidegvér és csak nézünk felfelé,
Békülj már, hát persze értem én,
Néha fáradt, de még remél,
Bőrig ázva is célba ér,
Hisz az ember képes a többezer éves kérgekkel tenyerén,
Legyek bátor, legyek szép, ki vigyáz rád, s örökké él,
Mi túljárunk majd a halál eszén.

Kölykök voltunk, ha játszott, mindenki nyert,
Még nem volt ennyi csel, ezért emlékszünk csak a szépre.
Nem volt rég csak az idő falta fel, a szív rozsdásodott el,
És az élet nyelte el egészbe.

Ostobáktól hidegvér és csak nézünk felfelé,
Békülj már, hát persze értem én,
Néha fáradt, de még remél,
Bőrig ázva is célba ér,
Hisz az ember képes a többezer éves kérgekkel tenyerén,

Legyek bátor, legyek szép, ki vigyáz rád, s örökké él,
Majd együtt járunk túl a halál eszén,
Álmában a búvóhelyén,
Van úgy, hogy támad, hogy ellenedfordul a hibád,
Zavar a zaj és zavar a fény,
Valaki mondja már, hogy túlvagyunk a felén,
Nehezén s ennyi az egész,
Hogy ne félj.

Néha fáradt de még remél,
Bőrig ázva is célba ér,
Hisz az ember képes többezer éves kérgekkel tenyerén,

Legyek bátor, legyek szép, ki vigyáz rád, s örökké él,
Majd együtt járunk túl a halál eszén,
Ha eljön értünk az a rohadék,
Néha éld hogy forog a világ,
És ne nyalj talpakat szép szavakért,
Légy halhatatlan, hagyj nyomot a földön,
S érj célba, de csak magadért,
Tudd kivagy, sajnáld aki bánt, mert nem ez az érdem,
Én éltem és most rajtad a sor, hogy élj s ne félj.