Five

Hogy sírtam-e már éjszaka, a párnák között egyedül?
Hogy osztotta-e már az élet a sorstalant rám szerepül?
Voltam-e már elveszettebb mint egy elveszettebb,
és hogy mindig volt-e mellettem valaki aki rendbe szedhet?
Ezek a kérdések jutottak az eszembe,
Elmerengve a könyvön, ami nem rég került a kezembe,
Ráébredtem te vagy a válasz és hogy átélhettem,
Ennek köszönhetem mindazt, hogy a jó útra ráléphettem.
Erről szól az életem, álmokról és célokról,
Hogy boldogságom felépítsem, amit valaki mindig szétrombol,
Mondani könnyű, de én is attól lettem tettre kész, hogy
A szívem ettől erősebb lett és a félelmekkel szembe néz.

Horus: (refrén) 2x
Ha menni kell, maradj még,
Ne adjuk fel, harcolj tovább,
Ne hagyj itt védtelenül, semmire nem megyek így egyedül.

Carp-E:
Az álmok rabszolgája lettem, a szívem lett az ostorom,
A hitem vezet minden nap, ez segít át a gondokon.
Úgy kelek fel minden reggel, az imámat elmormolom,
Uram köszönöm, hogy élek, ez a világ lett az otthonom.
Minket nem köt össze a vér, mégis erősebb a kötelék,
Másnak teljes család jutott, nekünk csak egy töredék,
Ha árvának születtél, attól miért lennél kevesebb?
Másnak volt választása, téged senki sem keresett.
Soha senkit nem szerettem, szeretni és félig merek,
Hidak helyett az emberek csak falakat építenek,
Mégis teszek róla, hogy ne legyek egy eltűnt lélek,
Nem számít a fájdalom, amivel most együtt élek.

(refrén) 2x

Nincs annyi ujjam összesen, hogy megszámoljam mennyiszer
Hagytak magányomban, mégis tudtam így is menni kell,
Nem érezhetem át, de mégis láttam annyi könnycseppet,
Egy óceán meg tölt, mert ők nem választhattak könnyebbet
Szétszakadt életek, darabokra hullott családok,
A sötétségből jöttem, mégis napról-napra felállok,
Összetörve is, de minden nap egy esély egy világhoz,
Ahol már nem tántoríthat el veszély,
Egyedül nehéz mégis erősnek kell lennem,
Hisz a bukásokból tanultam mindent az életemben,
Ne félj a harctól, hiába fáj, de hidd el,
Mindig lesz ki megvéd téged is, csak még ne add fel.

(refrén) 2x