Honfoglalás II. Őshaza

Azok a hegyek még ma is állnak,
Azok a folyók még ma is futnak,
Az a csillag még ma is mutatja az utat,
Az a nép még ma is él.

Túl az Üveghegyen, a Kék-kerek tengeren,
Az Égig érő fa alatt, egy szép helyen,
Ott ahol a világ Virágos Bölcsője állt,
Élt népével Puszta, magyar király.
Három fia volt az öreg Pusztának,
A vadászt hívták Jó Szél Fúvásának,
A kovácsot Szép Tüzek Lángjának,
A legkisebbet Szép Mező Szárnyának.
Szép Mező Szárnya jel alatt született,
Szívébe írva gyönyörű üzenet:
"A világon élni csak hősként érdemes",
Rajtad a sor, hallod, mondd tovább, Énekes!
Jóra rossz, örömre baj, nászra gyász, mosolyra jaj,
Árulás, ellenség rohan rád.
Fogy a nép mint a Hold, földje nincs mennyi volt.
Legelőt lovadnak nem találsz.
Fehér Ló Áldozat, jelöld meg utamat!
Könyörülj Istenem, jelet adj!
Jó remény Csillaga, Magyarok Pásztora,
Ígérd meg: aki megy, megmarad.
Szép Mező Szárnya szól, szeme ég, lángot szór,
Indulunk, lóra hát aki bír!
Elhagyom földemet, százezer ősömet,
Aranyos szegellet álma hív.



Credits
Writer(s): Cserháti István, Földes László
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link