Személyiségkutató

A nevem gond, rengeteg gond
Azért vedelek, mert nem kezelem jól
Kibuktam, de nem kell több pirula
Ki mutat irányt, ha nem találok kiutat?
Lemerít a sok meló, ez rabszolgasors
A számom pillanatnyilag nem kapcsolható

Bosszant ez a korszak, senki nem hallgat meg
Négy falnak beszélek, más meg a falnak megy
Lassú méreg földje égeti a lábam
Táncolnék a haraggal, de bilincsem a bánat
Nekem már a nappal is csak egy lapos este
Az életem kirakós, de szétvagyok esve

Ami neked comedy, az nekem tragédia
Felhúz, ahogy húzza le tudatomat a média
Fő a tudatlanság levese, fűszere a hazugság
Az őszinteség nem trendi, le is szokott róla az újság
Hiúságok vezérelte bolond ifjúság
Nektek nem a borban, hanem porban van az igazság

Hol a tisztelet, a kitartás? Hiánya idegesít
A munka hiába nemesít, ha már nem érdemes itt
Minek ép ész érvek, kevés az ép ész lélek kombó
Azért vagyok tukkó, mert ezt hoztam gyerekkorombó'
A társadalmi erő magja a szembesülés
Tudálékos lehet, de lehet csak Te vagy kevés

Hidd el, hogy van jó
Az égbe nem néztél már rég
Egy bezárt ajtó
Mely mögül kilépve önmagad látnád meg
Az számít, mit lépsz
Nem az, hogy eddig mit tettél
Bárhogy is félsz
Ne mondd, hogy az alagút végén nincsen fény

Én meg: közöny szépen, ha kérdeznek
Öltöny-éget ez nem véletlen
Más éveken át csak gépelget
Málészáj-képeket dédelget
Ha IQ-bátortalan szó cseppen
Alázat legyen csak meg csend

Phanatik-phlegma ez sem "f"-el
Borzasztoikus a kisfater
Hidegen hagy, hogy mit gondolsz
Tőlem-felőlem, nyolcszor nyolc
A sakktáblán ez is 64
Azon melózom, hogy sakkban légy

Nem stresszelek, félelmet nem ismerek! nem én!
Babettával járok azt még ne is legyek kemény?
Nem versenyzek, nekem mindegy ki nyer
Közös nevezőre jutok könnyen mindenkivel
Nem ment jól a suli, pedig sose voltam buta
Amit kölcsön adsz, azt elhagyom, vagy megeszi a kutya

Átszáguldok az életen, nem nézem, mi van útban
Sokan mondják, sose növök fel... és igazuk van!
Buli van, remeg tőle a ház
Lenne melóm, de azt besöpröm a szőnyeg alá
Kell a pénz, de annyit nem ér nekem, a jövő nem érdekel
Boldog vagyok és ezt semmire se cserélem el!

Hol a tisztelet, a kitartás?
Alázat, hiánya idegesít
Hidegen hagy
Mit gondolsz? (Én nem végeztem)
Nem állíthatnak le
Bosszant ez a korszak
Átszáguldok az életen, nem nézem, mi van útban

Hidd el, hogy van jó
Az égbe nem néztél már rég
Egy bezárt ajtó
Mely mögül kilépve önmagad látnád meg
Az számít, mit lépsz
Nem az, hogy eddig mit tettél
Bárhogy is félsz
Ne mondd, hogy az alagút végén nincsen fény

Én, egyetértek itt mindenben
Hogy magadban bízz, ne bízz bennem
És intézd el, hogyha Isten nem
Kösz, hogy a közhelyeket ismétlem