Mér' tetted ezt velem?

Mindig csak Te voltál az életem célja.
Nem kellett senki más énnekem.
Bármit megadnék, hogy ha még egyszer újra
Két kézzel foghatnád a két kezem.

Nincsen se éjjelem, se nappalom, úgy érzem megöl a fájdalom.
Nem maradt más csak a bánatom, miért tetted ezt velem nem tudom.

Emlékszem minden egyes boldog napunkra.
Fényképed ott van még az asztalon.
Felnézek néha nap a fájdalmas kíntól,
Két könnycsepp gördül le az arcomon.

Nincsen se éjjelem, se nappalom, úgy érzem megöl a fájdalom.
Nem maradt más csak a bánatom, miért tetted ezt velem nem tudom.

Nyílik a varjúháj az Andrássy úton,
És Te már nem vagy többé én velem.
Hogyha Rád gondolok én mindig úgy érzem,
Egy úthenger haladt át a lelkemen.

Nincsen se éjjelem, se nappalom, úgy érzem megöl a fájdalom.
Nem maradt más csak a bánatom, miért tetted ezt velem nem tudom.

Rájössz majd Te még, hogy kellenék, de késő már a bánat.
Újra kezdenéd, ezt nem lehet, hát fordíts szépen hátat.