Ha Hallasz

Egy síró kisgyerekként indultam, de tudtam felnövök
A szülők szava felnevelt, megvigasztalt, ne félj kölyök
Ha bánt az élet okkal teszi, nem öl meg csak erősít
Ha megértésből építkezünk, úgy születik erős híd
De mégis tudom gyakran mentem önfejűen előre
Csak vitt az út és nem hallgattam barátokra, szülőkre
A szerencsém elhagyott, minden kettévált a homályban
A mocsárban feküdtem, miért nem vettem észre korábban
Hányszor kellett letérnem az útról és eltévednem
És hányszor kellett megígérnem, soha többé az életben
Mond hányszor hagytál magamra a semmiben és csak nevettél
Tudod hányszor sírtak miattam, és nem szóltál, nem szerettél
Hányszor könyörögtem fohászkodtam szólj ha hallasz
Mégsem válaszoltál, máig nem tetted ezt meg de hallgatsz
Legbelül az álmaimban már szebb a kép a világról
Gyermekkorom gyere vissza! Már nagyon hiányzol!

Ha hallasz
Melletted bátrabb lennék én
De félek, ez csak egy emlékkép
Millió bezárt ajtó vár
És engem is visz az ár

Melletted bátrabb lennék én
De félek, ez csak egy kósza kép
Millió bezárt ajtó vár
És engem is visz az ár...

Végre én is látom már, hogy te vagy itt szívtelen
Azt hogy nekem fontos vagy többé már nem színlelem
Ha eszembe jutsz néha még szem nem marad szárazon
A múltunk emlékeit most már könnyeimmel áztatom
De várhatom, hogy átérezd, hisz fogalmad sincs róla még
Ha megint felhoznám a múltat tudom már nem volna szép
Feldolgoztam, nehéz volt, de segíts hogy ha hallasz!
Hogy ha figyelsz, és ott legbelül az emlékek közt tartasz
Segíts kérlek abban most, hogy el tudjalak feledni
Mert hiába is döntöttem el, tudjuk, hogy ez nem ennyi
A búcsú könnyű lenne, mégis megszakad a szívem
Az eszem hozzád oda húzna, de valami eltaszít benn
Tudom, hogy ez nem múlik el, és úgy írom meg ezt a sort
Hogy tiszta rólunk előttem a kép, pedig már nem ma volt
Legbelül az álmaimban szebb a kép a világról
Boldogság gyere haza! Már nagyon hiányzol!

Ha hallasz
Melletted bátrabb lennék én
De félek, ez csak egy emlékkép
Millió bezárt ajtó vár
És engem is visz az ár

Melletted bátrabb lennék én
De félek, ez csak egy kósza kép
Millió bezárt ajtó vár
És engem is visz az ár...

Forgolódom éjszakák óta, farkas szemet nézek az ablakkal
Nincs kedvem emberek közé menni meg jó pofizni sem nappal
Csak a párnám vár rám, bár már látnám,
Hogy itt kelsz velem minden reggelen
De még kapcsolatom sem volt igazán, nem szárad szerelem lelkemen
16 voltam, a szüleim váltak, és gonoszok vártak a teremben
A jelenben álltam, nem találtam, csak álmomban láttam szerelmem
Pedig hányszor vágytam, akartam ezt, oly sok magányos éjjelen
Ha elképzelem, hogy így döglök meg egyedül, elönt a félelem
Ha iszik az ember, mondta anyukám, akkor igazán őszinte
Én nevetve sírtam, bár csak egyszer ittam magamat földszintre
A lányokkal nem volt szerencsém, ők nem szedtek és én nem szedtem fel
Későn érő típus vagyok, 27 évesen vesztettem el
Annyi bú és bánat támadt rám, a legtöbbször csak nyeltem
De picit könnyeztem, mikor a 18. szülinapom el lett felejtve
A jó hova lett eltemetve? Nem dereng, csak fekszem elmerengve
Életkedvem gyere haza, vagy jöjjön aki egy kicsit szeretne

Ha hallasz
Melletted bátrabb lennék én
De félek, ez csak egy emlékkép
Millió bezárt ajtó vár
És engem is visz az ár

Melletted bátrabb lennék én
De félek, ez csak egy kósza kép
Millió bezárt ajtó vár
És engem is visz az ár...

Ha hallasz gyere még, kérlek szólj hozzám
Még élek...
Még várok...
Ami elmúlt minden szép és jó volt
Minden, ami csak az életről szól
Gyere vissza, amíg az érzés itt van
Hiányzik, nélküle már nem bírtam
Én
Bárcsak újra megélhetném...