Kedves Naplóm

Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül, mit is rejt a könny

Egy könny egy könyvbe zárva
Mint a rab, ki nem szabad, de jóra várva száll
Nem kell tanár, a szív nyelvén
Ért, aki érez, én miért ne tenném?
Várj, csak egy pillanat
Amíg végig simítom az arcodat
Gyere ülj ide mellém, hadd súgjak valamit
A kapocs közöttünk, mi kettőnket alakít

Nem kell más, nem érdekel senki
Tőlem téged senki nem tud elvenni
Hogy veled maradok-e? Tudod a választ
Amíg csak élek, mindig nyújtom a támaszt
Itt vagy mellettem, más nem számít
Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít
Ha elmennél, nem lenne értelme
Folytatni, többé nem kelnék életre!

Ha látlak, kiráz a hideg, de félek
Hogy elmész, maradj itt, ennyire kérlek
Ne menj el, vigyázz mindig rám
És fogd meg a kezem, ha rossz útra lépek

Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül, mit is rejt a könny

Hozzád fordulok, kedves kis naplóm
Látom, nem érted, hogy miért vagyok padlón
Az életem angyali hangját hallom
Mindig látom, ahogy kilép az ajtón
Ő az első szó, ő az utolsó
Mikor felkelek reggel, és a fejem lehajtom
Ő az egyetlen érték, és összes jó
Kinek emlékét őrzöm, és meg is tartom

S ha egyszer majd elmúlnak az írós napjaim
Ő marad a nyom naplóm lapjain
Hozzá szólt millió szerelmes balladám
Dalban mondanám, ha tudnám, bár hallaná
Betelt száz lapom, hogy leírtam bánatom
Várom a napot mikor újra láthatom... hm
Mikor újra láthatom

Már években számolom, a múlt olyan csalóka
De már boldogan írhatok a kedves kis naplómba
Mert végre itt vagy! Kérlek, ne engedj!
Élni szeretnék, de nélküled nem megy!
Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam
Vigyázz rám kérlek, nehogy elrontsam
Bújj mellém, jó így, csak összefonódva
Védjük kis világunk a világtól óvva

Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül, mit is rejt a könny

Ez a naplóm, én vagyok, a lapokat kitépném
Csak ott legyek veled, és tudd, hogy miért én
Átadom neked, ez volt a rejtekem
Rejtőzz most jól ott benne el velem
Most nem vagy itt nekem, hisz nem is létezel
Egy olyan lány vagy, kit a magány képzel el?
Nem! Érzem, ahogy hozzám érsz gyengéden
Mosolyogsz rám, nem felejtem el, ezt még nem

Ettől nem féltem, azóta sem bánom
Megérte évekig téged megvárnom
Megfogadtad, amit eddig még senki sem
Hogy örökké mellettem, neked elhiszem
Benned még megbízom, megbízhatsz bennem is
Azt, hogy szeretlek, elmondhatnám szebben is
Ne félj kérlek, én már nem hagylak el téged
Ha lankad az érzés, a gondolat eltéved

Úgy vagyok veled, más nem is jut eszembe
Te engem szeretsz, és nem kell más nekem se
Én őrködök feletted, minden nap várlak
Megnyugodhatsz, mert a szívembe zárlak
"Szeretlek" - emlékszem, te mondtad
Hiszem, hogy szeretsz, a láng újra belobbant
Tudom, az érzések bennünk még így élnek
Mondd, hogy nem álmodtam! Kérlek, ígérd meg!

Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül, mit is rejt...

Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül, mit is rejt a könny