Egyszer volt
Egyszer volt,
most is itt van minden,
mi egyszer volt,
vállalom vagy titkolom,
mégis volt,
mi jött és elhagyott,
mindez én vagyok.
Egyszer volt,
törött padokra tépett ősz hajolt,
vetetlen deszkán tudatlan boldogság,
az első jégvirág,
aztán nincs tovább.
Egyszer volt,
mosolyomba villan minden, mi kedves volt,
egyszer volt,
a könnyeimben csillan, mi bánat volt,
egyszer volt,
ölelésem ölel mindent, mi ölelés volt.
Az vagyok én,
mi eddig volt.
Egyszer volt,
mint a túl szép képzelet,
olyan volt,
büszke ház a táj felett volt ilyen,
olyan képtelen,
mint a filmeken.
Egyszer volt,
a szülők éppen Párizsban, azt hiszem,
s ágyból néztünk tévét, s a képeken
nem volt semmi más,
ott is szerelem.
Egyszer volt,
mosolyomba villan minden, mi kedves volt,
egyszer volt,
a könnyeimben csillan, mi bánat volt,
egyszer volt,
ölelésem ölel mindent, mi ölelés volt.
Az vagyok én,
mi eddig volt.
Egyszer volt,
három év vagy kettő, de hosszú volt,
fékevesztett vonatom zakatolt
át az éveken,
vakon, síntelen.
Egyszer volt,
minden, ami semmilyen,
igen, volt,
nem hittem, hogy lesz ilyen, minden volt,
s nem volt semmi sem,
csak az életem.
Egyszer volt, a
mosolyomba villan minden, mi kedves volt,
egyszer volt,
a könnyeimben csillan, mi bánat
volt,
Egyszer volt, akartam azt,
hogy kérdezd meg, mi volt.
Egyszer volt,
a jövőmre a múltam válaszolt.
Egyszer volt,
hogy elmondhattam minden rosszat és jót.
S bármi volt,
ölelésem ölel mindent, mi eddig volt.
Mégis mi volt, az már csak volt.
most is itt van minden,
mi egyszer volt,
vállalom vagy titkolom,
mégis volt,
mi jött és elhagyott,
mindez én vagyok.
Egyszer volt,
törött padokra tépett ősz hajolt,
vetetlen deszkán tudatlan boldogság,
az első jégvirág,
aztán nincs tovább.
Egyszer volt,
mosolyomba villan minden, mi kedves volt,
egyszer volt,
a könnyeimben csillan, mi bánat volt,
egyszer volt,
ölelésem ölel mindent, mi ölelés volt.
Az vagyok én,
mi eddig volt.
Egyszer volt,
mint a túl szép képzelet,
olyan volt,
büszke ház a táj felett volt ilyen,
olyan képtelen,
mint a filmeken.
Egyszer volt,
a szülők éppen Párizsban, azt hiszem,
s ágyból néztünk tévét, s a képeken
nem volt semmi más,
ott is szerelem.
Egyszer volt,
mosolyomba villan minden, mi kedves volt,
egyszer volt,
a könnyeimben csillan, mi bánat volt,
egyszer volt,
ölelésem ölel mindent, mi ölelés volt.
Az vagyok én,
mi eddig volt.
Egyszer volt,
három év vagy kettő, de hosszú volt,
fékevesztett vonatom zakatolt
át az éveken,
vakon, síntelen.
Egyszer volt,
minden, ami semmilyen,
igen, volt,
nem hittem, hogy lesz ilyen, minden volt,
s nem volt semmi sem,
csak az életem.
Egyszer volt, a
mosolyomba villan minden, mi kedves volt,
egyszer volt,
a könnyeimben csillan, mi bánat
volt,
Egyszer volt, akartam azt,
hogy kérdezd meg, mi volt.
Egyszer volt,
a jövőmre a múltam válaszolt.
Egyszer volt,
hogy elmondhattam minden rosszat és jót.
S bármi volt,
ölelésem ölel mindent, mi eddig volt.
Mégis mi volt, az már csak volt.
Credits
Writer(s): Dusan Sztevanovity, Gabor Presser
Lyrics powered by www.musixmatch.com
Link
© 2024 All rights reserved. Rockol.com S.r.l. Website image policy
Rockol
- Rockol only uses images and photos made available for promotional purposes (“for press use”) by record companies, artist managements and p.r. agencies.
- Said images are used to exert a right to report and a finality of the criticism, in a degraded mode compliant to copyright laws, and exclusively inclosed in our own informative content.
- Only non-exclusive images addressed to newspaper use and, in general, copyright-free are accepted.
- Live photos are published when licensed by photographers whose copyright is quoted.
- Rockol is available to pay the right holder a fair fee should a published image’s author be unknown at the time of publishing.
Feedback
Please immediately report the presence of images possibly not compliant with the above cases so as to quickly verify an improper use: where confirmed, we would immediately proceed to their removal.