Zátony

Szél fonta kezünk közé
A hazugságok fájó mélyét.
Pontosan ès színjózanul,
A világ szája lefelé konyul.

Ragyogó vakként földelem
Menedéknek színtelen,
Bársony fűzött képét
A holdvilág szabad éjén.
Léttel bélelt földhöz ragadt
Hajómnak a zátony tapadt
Kínkeserves hengerére
Izzik a gyémánt kopott fénye.
Hallgass meg és ülj le végre!

Sosem ott voltál ahol kéne lenned,
szív várt rád az édenkertben,
Hiszed hogy tegnap kiheverted, de
Máglyára az életeddel.



Credits
Writer(s): Adam Szucs, Adam Sebo, Alex Veligdan, Milan Kosztyi
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link