Hosszú Út

Én mondtam neked, hogy ne
Ne gyere velem.
Mert hosszú ez az út
De te nem hallgattál rám
És most minden emlék bánt
De már nincsen visszaút

Miattad feladnám, ezt az egészet ha tudnám
De ez az életem, a munkám
Minden hétvégén megindultam az éjszakába
Legyen lóvé, ameddig te otthon békésen aludtál.
Az egészet feladnám, mert fáradt vagyok, és unom
Unom, hogy mindenki kétszínű ezen az úton.
Már nem olyan mint régen
Tudom, hogyha térden lennék te lennél
az egyetlen aki a kezét nyújtsa értem
De megkell tudnom mire vagyok képes,
Mennyit értem el ameddig éltem
Én nem élhetek érted.
Aztmondod, hogy érted miközben a szemeddel azt
kérdezed, hogy miért nem mondhatom le a hétvégéket.
Az egészet feladnám, mindig ezt mondom mégis kisétálok az ajtón
De soha nem felejtem el amit adtál.
Végig kell járnom az utam, h
ogy egy szép napon vissza térhessek majd hozzád.

Én mondtam neked, hogy ne
Ne gyere velem.
Mert hosszú ez az út
De te nem hallgattál rám
És most minden emlék bánt
De már nincsen visszaút

Velem nem könnyű, de nemis igértem meg
Tizenéves korom óta éjszakába mentem
A zene ami marad, vele soha nem lesz harag
Ezzel döltek le a falak, igaz minden egyes szavam
Hogyha ez nem lenne, rossz irányba mennék
Csordulhatna könnycsepp, egy kis zárkában bent lennék
Nem születtem másra csak a rosszra
Lelkemen a gyerekkori szarságoknak foltja.
Sok mindent buktam, de annál többet kaptam
Túl sok volt a fars így inkább egyedül maradtam
Hogyha választhatnék még ezerszer megjárnám
Étlen szomjan az új demom alapjára nyomnám
Mint régen.
Egy utca gyerek maradok
Velem van aki velem, a többit mára leszarom, ne fájditsák a fejem
Hogyha majd egyszer innen lépek
Csak egy mikrofont kérek, úgy tegyetek a mélybe.

Én mondtam neked, hogy ne
Ne gyere velem.
Mert hosszú ez az út
De te nem hallgattál rám
És most minden emlék bánt
De már nincsen visszaút

Ellenszenvesek neked a spanjaim
Ellenszenvesek a napok amikor fellépni vagyok
Szerelmünk lapjain lassan már semmi nincsen
Szinte üres.
Mára jeges lettem, régen tüzes.
Megtudnád fojtani a nőket akik írnak
Ezzel csak teret adsz a kínnak.
Ahelyett örülnél annak, hogy egyre többen bírnak
És hogy a dalainkra sírnak
Azthiszi mindenki, hogy mekkora nagy rajság
A habi sztárság, de mindegyikünk lelkébe válság
Ami már sokszor bírhatatlan
Ezért most elmondom hadd lássák
A sikernek ára van, igaz tárgytalan, még nem tudni miaz ami hátra van.
Ezért csak előre megyek amíg bírom
És még 100 ajtót legalább én kinyitok.

Én mondtam neked, hogy ne
Ne gyere velem.
Mert hosszú ez az út
De te nem hallgattál rám
És most minden emlék bánt
De már nincsen visszaút