Sola

Oly okossá lett az ember, tanítani nem kell már
De fölébe új dalt keres, kint a mesék piacán
Ott megmondják, mi most a trend: nevetés, vagy sírás
Igaz rendet, örök trendet nem ad más, csak az Írás

Ha segítség kell, itt van az ár: ingyen, tudod, semmi sem jár
Szívesség, pénz, szeretet, zsold: azt hiszed, majd mindent megold
A legdrágábbért te nem adhatsz, azt mondta rád: "Szeretem"
Igazán csak akkor élsz, ha hiszed, ez mind kegyelem

Annyi felől fúj a szél, ki tudja, mi mennyit ér
Ki tudja, hogy mi a jó, mi hova való
Perc ember csak perc választ az
Nem hiszik el mégsem, hogy változóban az állandó
Ugyanaz, mint régen

Minden nap új bölcset találsz, életmód itt olcsó tanács
Nem számít már, csak önmagad: élvezd, használd, le ne maradj
Tanácsosok között van egy, többre hív el téged
Sok hang közül felismered, ki út, igazság, élet

Ezer kérdés, örök kétely, életében ki, mit ér el
Ítélettől vajon ki véd, jótett, erény mire elég
Nem sors, játékszer az ember: van, ki lát és ismer
Gőgös szemtől, értelemtől rejtve van, kit hinni kell

Annyi felől fúj a szél, ki tudja, mi mennyit ér
Ki tudja, hogy mi a jó, mi hova való
Perc ember csak perc választ az
Nem hiszik el mégsem, hogy változóban az állandó
Ugyanaz, mint régen

Nézd, a táblán sok gyalog akar vezér lenni
Nincs is nagyobb dicsőség: mindenkit leütni
Eltökélten a cél felé, körönként egy lépés
"Higgy magadban, elérheted" – sziszeg a kísértés

Dicsőségről így álmodik, haragot táplál Bábel népe
Tátott szemnek láthatatlan dicsősége

Annyi felől fúj a szél, ki tudja, mi mennyit ér
Ki tudja, hogy mi a jó, mi hova való
Perc ember csak perc választ az
Nem hiszik el mégsem, hogy változóban az állandó
Ugyanaz, mint régen

Perc ember csak perc választ az
Elhiheted végre, hogy változóban az állandó
Ugyanaz, mint régen