Zách Klára

Királyasszony kertje
Kivirult hajnalra
Fehér rózsa, piros rózsa
Szőke leány, barna

Királyasszony néném
Az egekre kérném
Azt a rózsát, piros rózsát
Haj, beh szeretném én

Beteg vagyok érte
Szívdobogást érzek
Ha meghalok, egy virágnak
A halottja lészek

Jaj, öcsém, Kázmér
Azt nem adom százér
Menj! Haragszom, nem szégyelled?
Félek, bizony gyász ér

Sietős az utam
Reggeli templomra
Ha beteg vagy, hát feküdj le
Bársony pamlagomra

Megyen a királyné
Megyen a templomba
Szép virágok, deli szüzek
Mind követik nyomba

Könyörögne, nem tud
Nem tud imádkozni
Olvasóját honn feledé
Ki megyen elhozni?

Eredj fiam, Klára
Hamar, édes lányom
Megtalálod a térdeplőn
Ha nem a diványon

Keresi a Klára
Mégsem akad rája
Királyasszony a templomban
Oly nehezen várja

Keresi a Klára
Teljes egy órája
Királyasszony a templomban
De hiába várja

Vissza se megy többé
Deli szüzek közé
Inkább menne temetőbe
A halottak közzé

Inkább temetőbe
A fekete földbe
Mint ama nagy palotába
Ősz atyja elébe

Hej, lányom, lányom
Mi bajodat látom?
Jöszte, borulj az ölemre
Mondd meg, édes lyányom

Jaj, atyám, nem, nem
Jaj, hova kell lennem
Hadd ölelem lábad porát
Taposs agyon engem

Harangoznak délre
Udvari ebédre
Akkor mene Felicián
A király elébe

A király elébe
De nem az ebédre
Rettenetes bosszúálló
Kardja volt kezébe

Életed a lyányért
Erzsébet királyné
Jó szerencse, hogy megváltja
Gyönge négy ujjáért

Gyermekemért gyermek
Lajos, Endre, halj meg
Jó szerencse, hogy Gyulafi
Rohan a fegyvernek

Hamar a gazembert
Fiaim, Cselényi
Ott levágták Feliciánt
A király cselédi

Véres az ujjad
Nem vérzik hiába
Mit kívánsz most, királyi nőm
Fájdalom díjába?

Mutató ujjamért
Szép hajadon lányát
Nagy ujjamért legény fia
Borzasztó halálát

A más kettőért
Veje, lánya végét
Piros vérem hullásaért
Minden nemzetségét

Minden nemzetségét, minden nemzetségét
Minden nemzetségét, minden nemzetségét

Rossz időket élünk
Rossz csillagok járnak
Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat