Lassul A Gép

Elvonja a figyelmet az apró
részletekről az a sok
Ami valójában ok, egyszer
kimerülsz, azt blokk
Tele mint egy dokk,
a hajó megpihen
Várod a jó szelet,
hogy messzire elvigyen
Elbújni a tájban -
éppen töltődöm!
Hallgatlak!
Végig melletted
húzom a bőröndöm
A legnagyobb kincs
szabadságban mérhető
Azokkal töltsed el,
ki az életedben tényező!
Ötölünk meg töprengünk,
mi lesz a döntéssel
Kiállni a dolgaidért önként kell
Fontos vagy akár a jó példák
Erőt venni magadon,
azt elmúlnak a problémák
Ki tiszta lelkű mit is érdemel?
Kik nem szolgáltak rá
oly korán miért mennek el?
Igazságot várunk el e kérdésben
Osztozunk a fájdalomban,
emlékekben, részvétben
Őrizzük a lángot -
felkavaró, rossz hírek
Ha vesztésre állsz is
Fordítsd meg!
Elfogadod,
megtanulod, megérted
Az elme kikapcsol,
pihen, aztán feléled
Lassul a gép, a tekintet tisztul
Nappalból éj körbe, majd újraindul
Hol vagyok én?
Kérdem merre tartok?
A végsőkig megyek
Hogy megtaláljam a partot
Senki nem lát minket,
gyere most beszélhetünk
Önmagunk álmai vagyunk,
amiket megélhetünk
Az időt megfognám,
és elraknám a zsebembe
Nem tudom mit érzel,
de mondd bele a szemembe
Pörög a számláló,
kevés van vissza már
Elmúlt már a tiszta nyár,
de mindig van ki visszavár
Nem bánok semmit,
mindig lesznek esős napok
De a hang itt bennem
mindig azt súgja, hogy erős vagyok!
Inkább csak magamnak mondom,
inkább csak magamban
Bilincs az élet,
de a kulcs ott van a szavakban
Érzem, hogy lassul a gép,
kevés már a kamasz dolog
Tegnap még panaszkodtam,
ma már inkább ragaszkodok
Rám néz a csend,
én meg visszanézek csendesen
Szeretnék változni,
de megváltoztam rendesen
Szeretlek élet,
szeretném, hogy te is szeressél
És szeretném, hogy te is nevessél
Lassul a gép, a tekintet tisztul
Nappalból éj körbe, majd újraindul
Hol vagyok én?
Kérdem merre tartok?
A végsőkig megyek
Hogy megtaláljam a partot
Lassul a gép
beérkezett a járatom
A gépezet leállt,
és a saját utam járhatom
Egy idegen környezet,
egy ismeretlen állomás
Ez nem álom,
ez egy váratlan találkozás
Ott áll anyám
a nyakába ugrok máris
Forró az ölelése,
de a hideg ráz is
Beleremeg a kéz,
és beleremeg a láb is
Súlyosabb az érzés
több tonnánál is
Mégis a kérdést felteszem
Tudom nincsenek válaszok
fájdalommentesen
Az igazság odaát van,
valami azt súgja
Az idő a gyógyír,
megértem kicsit lassulva
De itt a vége felé
Már csak a remény hajt,
az utolsó fogaskerék
Mint a nap egyszer
minden nyugovóra tér
Addig zakatol a rendszer,
amíg nem szakad a kép
Lassul a gép, a tekintet tisztul
Nappalból éj körbe, majd újraindul
Hol vagyok én?
Kérdem merre tartok?
A végsőkig megyek
Hogy megtaláljam a partot.