Istennek Mindenről

Ha már a szél se csókol arcon,
kínjába' karton glóriát ragasszon
minden ember úgy magára,
rávilágít nemsokára,
világos lesz és érthető,
ha még a zöld elérhető,
ha megkerülnek fű alatt,
a fénybe majd utat mutat.

Akkor majd ki tartja észbe'
bárkinél a rész egészbe
irányadó,
egészbe irányadó.

Nem jókor jött a józan ész,
megbabonáz ez a lágy zizegés,
egy tompa fényű neon lámpa
rávilágít nemsokára,
mert elvetélt a gondolat,
a rozsdás tornyon fennakadt,
de fenn még semmi nem maradt,
a lélek kétes olvadó anyag.

Ha felhúzták, az élet tornya,
az égbe ma belekarcolja,
megsúgja majd az új utat,
ami minden tornyon túlmutat.
A vasbeton, ha szétszakad,
újra látszik majd a Nap,
a rézkilincs a messzeségben
angyalok felett, az égen.

Céltalan mindegyik, árva,
levelet palackba zárna
mindenről,
istennek mindenről.



Credits
Writer(s): Laszlo Voros, Kristof Lajos Kovacs, Lajos Gergely Pal, Abel Nyeki
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link