Üvöltés

Láttam nemzedékek legragyogóbb elméit
Kvantum-szuperpozícióból őrjöngő hússá manifesztálódni
Meztelen létezőket az izmusoktól személyiségzavaros utcákon
Vonszolva magukat hajnalban egy mérges megzuhanást üldözve

Angyalarcú gengszterek égve az éjszaka képzeletében
A hamis megvilágosodásra találva
Égi kapcsolatot látva minden azonosságban
Rögeszméket etetve magukban állandó menekülésben nemlétező titkos ügynökök elől

Albérletekben olvadó tapéták, lélegző falak
És csepegő csillagok alatt vallottak örök szerelmet és hűséget egymásnak
A legolcsóbb kocsmák teraszán
Üveges tekintettel nézve a cikázó fények táncát

Kiket kibasztak az iskolákból
És új egyetemeket nyitottak a Wesselényi utcától az Erzsébet térig
Kik börtönbe, rehabra, sárgaházba, vagy az utcára lettek száműzve
Miután a város erein hatalmasodó házak megzabálták, majd kihányták őket

ket, jelenéseket és tahó vicceket mesélve egymásnak
Amíg a villogó kék fénybe nem fulladtak és ütötték őket rendőrök
Vagy egy másik csapat
Vagy ők egy másik csapatot

Kik a falakon végigcsorgó festékkel üzenték egymásnak
A környéken jártak és ültek a földön vérző fejjel
Vagy fosztottak ki vegyesboltokat
Italért meg ennivalóért

Kólától, lasztitól, vagy papírtól részegen a csimpánzok birodalmában
Szent öngyilkosságban a belváros neondzsesszében bolyongva
Vagy egyedül céltalanul
Az öntudat súlya alatt összeroppanva próbáltak megszökni a látomások visszajárásától

Kik az utcán ülve vagy padon aludva fohászkodtak új istenekhez
És indiánnak érezték magukat
Meg buddhistának, amíg el nem mentek magukkal szemben
A zakatoló gépiesen baszó betonneon utcákon

Illegál bulin méregzöld csillagködszemekbe csobbanva estek végtelen szerelembe múzsákkal
Sírt ásva az idő tengerpartján
Ginsberg parafrázisokat írogatva
Fekete kristálycukorrá váló paloták alatt

A húgyszagú eresz mellett
Pár klasszikus öregfiúval összebólintva
A hullámzó úton elsétálva
A halhatatlanság illúziójának fogságába