Te vagyok én

Van ez az egy darab pontocska,
Itt a nagy mezőben,
Körötte tornyosulnak,
Pajkos pixelhadak,
De csak ez az egy kis pont van,
Itt, amihez viszonyítok,
Nélküle nekem a tájékozódásom is nagy falat,
Az az egy helló,
Ami jókor, jól jön felém,
(Felém)
Ami gatyába ráz, hogy,
Kellek valakinek még,
Csak a figyelem, mire,
Szomjazik a föld, nem nehéz kör,
Te figyelsz, én figyelek rád,
A lelkem megért,
Mert te vagyok én,
Nah, nah nah nah,
(Mert vagyok én)
Amit szeretek benned,
Pont az, amitől félek,
Éppen ugyanúgy vagyok,
Mert te, tebenned élek,
Mivel boldogítasz,
Az is dühíthet rajtad,
Mert mindez bizony én vagyok,
De te, te magadon hagytad,
Mert te vagyok én,
(Vagyok én)
Az az emlék, mit kiloptam,
Azért, hogy el ne veszítsem,
Ami fontos volt, ezért,
Magamba rejtettem,
De ha egyedül vagyok,
És szomorú, ő velem itt van,
Ez a szép emlék ad a földön,
Helyet nekem, s neked,
Üzenném magamnak,
Míg végleg el nem felejtem,
Ez a sok kis pont érzés,
Egytől egyig én vagyok,
Már tudom, hogy minden megvan,
Mindenkor benned s bennem,
Ha mennem kell, hát megyek,
Hisz te is én vagyok,
Amit szeretek benned,
Pont az, amitől félek,
Éppen ugyanúgy vagyok,
Mert te, tebenned élek,
Mivel boldogítasz,
Az is dühíthet rajtad,
Mert mindez bizony én vagyok,
De te, te magadon hagytad,
Mert te vagyok én,
Amit szeretek benned,
Pont az, amitől félek,
Éppen ugyanúgy vagyok,
Mert te, tebenned élek,
Mivel boldogítasz,
Az is dühíthet rajtad,
Mert mindez bizony én vagyok,
De te, te magadon hagytad,
Mert te vagyok én,
Nah, nah, nah, nah
Mert te vagyok én!