Szótlanság

Megvakítasz, mégis látom,
A néma csend szép lassan mellénk dől az ágyon
Nézzük szótlanul, hogy a múlt falába zárt
Emlékeink megfakulnak, és csak nő a távolság
Nem haragszom, csak azt bánom,
Hogy túl messze sodródtunk, és véget ért az álom
Hiába tartom mindig észben,
Ha itt maradsz a tegnap ajtóján már túl nehéz kilépnem
Mert senki nem szólt rám
Hogy te voltál minden hibám
De még, de még
Hányszor kell még végignéznem
Ahogy elmúlunk kéz a kézben?
Ha ég, hadd égjen porig minden!
Kár, hogy senki nem szólt rám
Hogy te voltál minden hibám
De még, de még
Még egy percet adhatnál
Még egyszer becsaphatnál
Ha ég, ha ég hadd égjen porig minden!
Te sem mozdulsz, én sem lépek,
Csak a remény él, hogy egyszer vége lesz a télnek
Kihűlt karjaidban lassan árad szét a
hazug pillantások mérge, és már vonz a távollét
De senki nem szólt rám
Hogy te voltál minden hibám
De még, de még
Hányszor kell még végignéznem
Ahogy elmúlunk kéz a kézben?
Ha ég, hadd égjen porig minden!
Kár, hogy senki nem szólt rám
Hogy te voltál minden hibám
De még, de még
Még egy percet adhatnál
Még egyszer becsaphatnál
Ha ég, ha ég hadd égjen porig minden!
Rám zuhant sok szó amit mondhatnék még, amit mondhatnék még
De nincs már értelme így
Elmúltunk rég
Hadd égjen porig minden!
Kár, hogy senki nem szólt rám
Hogy te voltál minden hibám
De még, de még
Még egy percet adhatnál
Még egyszer becsaphatnál
Ha ég, hadd égjen porig minden!



Credits
Writer(s): Laszlo Csondor, Bence Andras Vavra, Mate Fodor
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link