Magány
Rád nézek, magamba látok
Rajtunk osztozik a magány
Végül hagy valamit belőlünk
Talán, talán
Futnak előlem a régi álmok
Lassan semmi sem biztos már
Csak hogy kettőnknél jobb a magány
Magány, magány
Nézz a magányba, melybe engem küldesz
Reménykedem, de mérleghinta csak
A remény, rá egyedül ültetsz
Egyensúlyozunk a szélein a megbánt szavaknak
Nem találjuk meg a kulcsát ennek a lezárt lakatnak
Száraz homokként peregjen szét
Arcod, fújja szét a szél, talán
Minden emléked rólam vele útra kél
Maradok magam, jobb lesz így, hidd el nekem
Nem kell, ki ott volt, állandósult, még sincs velem
Fald föl nyelvedet, minden szó nehéz falat
Soha nem kettőnket értettem egész alatt
Csak rossz élmény voltál, mi mélyen belém ragadt
Megszilárdultam belül, a szívem kemény maradt
Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon
Látom a szemem, rám nézel vele
Halj meg! Már olyan szótlanul kívánom
Hogy azt hihetném, meghalok bele
Rád nézek, magamba látok
Rajtunk osztozik a magány
Végül hagy valamit belőlünk
Talán, talán
Futnak előlem a régi álmok
Lassan semmi sem biztos már
Csak hogy kettőnknél jobb a magány
Magány, magány
Hogyan tettél ilyen gonosszá?
Utólag látom, hogy pokol volt a Mennyország
Csak szorongás, mit behoztál
Na meg a lelkedből a koszt, a színtiszta szitkot
Hogyha szólsz, még nézlek a szobából
Mennyire elvetted a kedvem a csodáktól
Én azt hittem ez egyszerűbb lesz
Nézz a magányba, melybe engem küldesz
Bebüntetsz, ahogy én is téged
De nem érdekel már, ami vérig sértett
Majd mással, máskor, máshogy talán
Most fájó kívánságom a magány
Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon
Látom a szemem, rám nézel vele
Halj meg! Már olyan szótlanul kívánom
Hogy azt hihetném, meghalok bele
Rád nézek, magamba látok
Rajtunk osztozik a magány
Végül hagy valamit belőlünk
Talán, talán
Futnak előlem a régi álmok
Lassan semmi sem biztos már
Csak hogy kettőnknél jobb a magány
Magány, magány
Magány
Rád nézek, magamba látok
Rajtunk osztozik a magány
Végül hagy valamit belőlünk
Talán, talán
Futnak előlem a régi álmok
Lassan semmi sem biztos már
Csak hogy kettőnknél jobb a magány
Magány, magány
Rajtunk osztozik a magány
Végül hagy valamit belőlünk
Talán, talán
Futnak előlem a régi álmok
Lassan semmi sem biztos már
Csak hogy kettőnknél jobb a magány
Magány, magány
Nézz a magányba, melybe engem küldesz
Reménykedem, de mérleghinta csak
A remény, rá egyedül ültetsz
Egyensúlyozunk a szélein a megbánt szavaknak
Nem találjuk meg a kulcsát ennek a lezárt lakatnak
Száraz homokként peregjen szét
Arcod, fújja szét a szél, talán
Minden emléked rólam vele útra kél
Maradok magam, jobb lesz így, hidd el nekem
Nem kell, ki ott volt, állandósult, még sincs velem
Fald föl nyelvedet, minden szó nehéz falat
Soha nem kettőnket értettem egész alatt
Csak rossz élmény voltál, mi mélyen belém ragadt
Megszilárdultam belül, a szívem kemény maradt
Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon
Látom a szemem, rám nézel vele
Halj meg! Már olyan szótlanul kívánom
Hogy azt hihetném, meghalok bele
Rád nézek, magamba látok
Rajtunk osztozik a magány
Végül hagy valamit belőlünk
Talán, talán
Futnak előlem a régi álmok
Lassan semmi sem biztos már
Csak hogy kettőnknél jobb a magány
Magány, magány
Hogyan tettél ilyen gonosszá?
Utólag látom, hogy pokol volt a Mennyország
Csak szorongás, mit behoztál
Na meg a lelkedből a koszt, a színtiszta szitkot
Hogyha szólsz, még nézlek a szobából
Mennyire elvetted a kedvem a csodáktól
Én azt hittem ez egyszerűbb lesz
Nézz a magányba, melybe engem küldesz
Bebüntetsz, ahogy én is téged
De nem érdekel már, ami vérig sértett
Majd mással, máskor, máshogy talán
Most fájó kívánságom a magány
Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon
Látom a szemem, rám nézel vele
Halj meg! Már olyan szótlanul kívánom
Hogy azt hihetném, meghalok bele
Rád nézek, magamba látok
Rajtunk osztozik a magány
Végül hagy valamit belőlünk
Talán, talán
Futnak előlem a régi álmok
Lassan semmi sem biztos már
Csak hogy kettőnknél jobb a magány
Magány, magány
Magány
Rád nézek, magamba látok
Rajtunk osztozik a magány
Végül hagy valamit belőlünk
Talán, talán
Futnak előlem a régi álmok
Lassan semmi sem biztos már
Csak hogy kettőnknél jobb a magány
Magány, magány
Credits
Writer(s): Adam Kovacs, Balazs Halpert, Tamas Karacson, Gergely Szakacs
Lyrics powered by www.musixmatch.com
Link
© 2024 All rights reserved. Rockol.com S.r.l. Website image policy
Rockol
- Rockol only uses images and photos made available for promotional purposes (“for press use”) by record companies, artist managements and p.r. agencies.
- Said images are used to exert a right to report and a finality of the criticism, in a degraded mode compliant to copyright laws, and exclusively inclosed in our own informative content.
- Only non-exclusive images addressed to newspaper use and, in general, copyright-free are accepted.
- Live photos are published when licensed by photographers whose copyright is quoted.
- Rockol is available to pay the right holder a fair fee should a published image’s author be unknown at the time of publishing.
Feedback
Please immediately report the presence of images possibly not compliant with the above cases so as to quickly verify an improper use: where confirmed, we would immediately proceed to their removal.