Boldogságdal
Ez egy jó mátrix, ez egy jó hely
Itt mindenki a haverom és mindenki jó fej
És csak annyit kérek tőled, hogy rám ne lépj
Emberek jönnek mennek
Tekintetükkel nekem üzennek
És szépen lassan rájövök, az élet mégis szép
Madárcsicsergést hallok
Valaki éppen szerelmet vallott
Egy lánynak aki már egy éve erre várt
Én csendben mosolygok rajtuk
Végülis mindannyian így akartuk volna
Hogy találjunk egyszer egy hozzánk való párt
Mert lehet, hogy csakis a sörtől
De végre elégedett vagyok
Alszom is erre mindjárt egy jó nagyot
Mert mégis csak az a lényeg
Amit mélyen legbelül érzek
És én érzem, hogy végre, boldog vagyok
Hátradőlök a fotelban
Arra gondolok egy jó motelban
Milyen is lenne azzal a lánnyal, de hiába
Mert a múltkor is megszólítottam
Leheletemmel elbódítottam
És nem szívesen esnék ugyanabba a hibába
Lassan összefolynak a hangok
Ugyanolyanok lettek már az arcok
De én már rég rájöttem, az ember egy olyan lény
Akinek állandóan csak sír a szája
Akármilyen legyen is a pálya
Essen az eső, vagy vakítson el a napfény
Csendes gyönyörbe meredt a testem
Tulajdonképpen csak elestem
De így a legjobb, magába zár a csönd
Haver, ha nem vigyázol, az alkohol
Elpusztít vagy éppen legyilkol
És ráadásul még nyomorba is dönt
Itt mindenki a haverom és mindenki jó fej
És csak annyit kérek tőled, hogy rám ne lépj
Emberek jönnek mennek
Tekintetükkel nekem üzennek
És szépen lassan rájövök, az élet mégis szép
Madárcsicsergést hallok
Valaki éppen szerelmet vallott
Egy lánynak aki már egy éve erre várt
Én csendben mosolygok rajtuk
Végülis mindannyian így akartuk volna
Hogy találjunk egyszer egy hozzánk való párt
Mert lehet, hogy csakis a sörtől
De végre elégedett vagyok
Alszom is erre mindjárt egy jó nagyot
Mert mégis csak az a lényeg
Amit mélyen legbelül érzek
És én érzem, hogy végre, boldog vagyok
Hátradőlök a fotelban
Arra gondolok egy jó motelban
Milyen is lenne azzal a lánnyal, de hiába
Mert a múltkor is megszólítottam
Leheletemmel elbódítottam
És nem szívesen esnék ugyanabba a hibába
Lassan összefolynak a hangok
Ugyanolyanok lettek már az arcok
De én már rég rájöttem, az ember egy olyan lény
Akinek állandóan csak sír a szája
Akármilyen legyen is a pálya
Essen az eső, vagy vakítson el a napfény
Csendes gyönyörbe meredt a testem
Tulajdonképpen csak elestem
De így a legjobb, magába zár a csönd
Haver, ha nem vigyázol, az alkohol
Elpusztít vagy éppen legyilkol
És ráadásul még nyomorba is dönt
Credits
Writer(s): áron László
Lyrics powered by www.musixmatch.com
Link
Other Album Tracks
© 2024 All rights reserved. Rockol.com S.r.l. Website image policy
Rockol
- Rockol only uses images and photos made available for promotional purposes (“for press use”) by record companies, artist managements and p.r. agencies.
- Said images are used to exert a right to report and a finality of the criticism, in a degraded mode compliant to copyright laws, and exclusively inclosed in our own informative content.
- Only non-exclusive images addressed to newspaper use and, in general, copyright-free are accepted.
- Live photos are published when licensed by photographers whose copyright is quoted.
- Rockol is available to pay the right holder a fair fee should a published image’s author be unknown at the time of publishing.
Feedback
Please immediately report the presence of images possibly not compliant with the above cases so as to quickly verify an improper use: where confirmed, we would immediately proceed to their removal.