Onnantól - Eddig
Figyelj!
Itt nem volt kacsalábon forgó
Rózsadomb, se pláza
Csak a szőlőhegyek, a szülői ház
Na és az öreg Mátra, mégis
Ugyanolyan jó itt nekünk most
Mint akkor régen
Mikor elindultunk Domoszlóról
Kettőezer-négyben
Csak annyit mondtunk
Hogy nekünk nem kell más
Elég egy kis színpad, egy nagylemez
És már nincs megállás
Akkor elhittünk még, minden olcsó mesét
Mindegy volt hogy mikor-kivel csak játszhassunk még!
Pedig azt se tudták, kik vagyunk
Nem ismerték a nevünk
Nézték, hogy a színpadon még csak jövünk, vagy má' megyünk
Aztán szépen lassan
Egyre többen álltak mellénk, ma már
Tudjuk, ha Ti nem lennétek
Mi sehol se lennénk!
Tizenöt éve tart és
Ki tudja meddig
Imádtuk az egészet
Onnantól-eddig
Egy pillanat volt
A tizenöt év és
Akár vagy ötször ennyi
Jöhetne még!
Mi nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk
Örökké az úton, ez a mi keresztünk
Mindegy mit dobott a sors
Nekünk úgyis megfelelt, persze
Csinálhattunk volna mást
De minket semmi más nem érdekelt!
Ezen a kurva magas létrán
Mindig feljebb, mindig egyet
És a legkisebb színpadokból
A legnagyobbak lettek, aztán
Körülöttünk szépen lassan
Megváltozott minden, mi meg
Pislogtunk, mint fehér egér
Egy marék nullás lisztben!
De ott volt az a tűz
Amelyik még mindig ég, és
Annyian látták, de még sem hitték el
Hogy így is lehet
Aztán most néznek bután
Pedig vannak tőlünk szebbek-jobbak Pesten, Budán
Sosem érdekelt az minket
Honnan fúj a szél, meg hogy
A sok névtelen irigy senki
Rólunk mit beszél
Mi csak pakoltuk a hangokat
Egymás után szépen
Közben az árvák könnyét is megittuk
Mégis mindenre emlékszem
Tizenöt éve tart és
Ki tudja meddig
Imádtuk az egészet
Onnantól-eddig
Egy pillanat volt
A tizenöt év és
Akár vagy ötször ennyi
Jöhetne még!
Mi nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk
Örökké az úton, ez a mi keresztünk
Mindegy, mit dobott a sors
Nekünk úgyis megfelelt, persze
Csinálhattunk volna mást,
De minket semmi más nem érdekelt!
Tizenöt éve tart és
Ki tudja meddig
Imádtuk az egészet
Onnantól-eddig
Egy pillanat volt
A tizenöt év és
Akár vagy ötször ennyi
Jöhetne még!
Mi nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk
Örökké az úton, ez a mi keresztünk
Mindegy, mit dobott a sors
Nekünk úgyis megfelelt, persze
Csinálhattunk volna mást,
De minket semmi más nem érdekelt!
Itt nem volt kacsalábon forgó
Rózsadomb, se pláza
Csak a szőlőhegyek, a szülői ház
Na és az öreg Mátra, mégis
Ugyanolyan jó itt nekünk most
Mint akkor régen
Mikor elindultunk Domoszlóról
Kettőezer-négyben
Csak annyit mondtunk
Hogy nekünk nem kell más
Elég egy kis színpad, egy nagylemez
És már nincs megállás
Akkor elhittünk még, minden olcsó mesét
Mindegy volt hogy mikor-kivel csak játszhassunk még!
Pedig azt se tudták, kik vagyunk
Nem ismerték a nevünk
Nézték, hogy a színpadon még csak jövünk, vagy má' megyünk
Aztán szépen lassan
Egyre többen álltak mellénk, ma már
Tudjuk, ha Ti nem lennétek
Mi sehol se lennénk!
Tizenöt éve tart és
Ki tudja meddig
Imádtuk az egészet
Onnantól-eddig
Egy pillanat volt
A tizenöt év és
Akár vagy ötször ennyi
Jöhetne még!
Mi nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk
Örökké az úton, ez a mi keresztünk
Mindegy mit dobott a sors
Nekünk úgyis megfelelt, persze
Csinálhattunk volna mást
De minket semmi más nem érdekelt!
Ezen a kurva magas létrán
Mindig feljebb, mindig egyet
És a legkisebb színpadokból
A legnagyobbak lettek, aztán
Körülöttünk szépen lassan
Megváltozott minden, mi meg
Pislogtunk, mint fehér egér
Egy marék nullás lisztben!
De ott volt az a tűz
Amelyik még mindig ég, és
Annyian látták, de még sem hitték el
Hogy így is lehet
Aztán most néznek bután
Pedig vannak tőlünk szebbek-jobbak Pesten, Budán
Sosem érdekelt az minket
Honnan fúj a szél, meg hogy
A sok névtelen irigy senki
Rólunk mit beszél
Mi csak pakoltuk a hangokat
Egymás után szépen
Közben az árvák könnyét is megittuk
Mégis mindenre emlékszem
Tizenöt éve tart és
Ki tudja meddig
Imádtuk az egészet
Onnantól-eddig
Egy pillanat volt
A tizenöt év és
Akár vagy ötször ennyi
Jöhetne még!
Mi nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk
Örökké az úton, ez a mi keresztünk
Mindegy, mit dobott a sors
Nekünk úgyis megfelelt, persze
Csinálhattunk volna mást,
De minket semmi más nem érdekelt!
Tizenöt éve tart és
Ki tudja meddig
Imádtuk az egészet
Onnantól-eddig
Egy pillanat volt
A tizenöt év és
Akár vagy ötször ennyi
Jöhetne még!
Mi nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk
Örökké az úton, ez a mi keresztünk
Mindegy, mit dobott a sors
Nekünk úgyis megfelelt, persze
Csinálhattunk volna mást,
De minket semmi más nem érdekelt!
Credits
Writer(s): Zoltan Varga, Imre Kadar, Mate Molnar, Zsolt B Golyan, Erik Szabo
Lyrics powered by www.musixmatch.com
Link
© 2024 All rights reserved. Rockol.com S.r.l. Website image policy
Rockol
- Rockol only uses images and photos made available for promotional purposes (“for press use”) by record companies, artist managements and p.r. agencies.
- Said images are used to exert a right to report and a finality of the criticism, in a degraded mode compliant to copyright laws, and exclusively inclosed in our own informative content.
- Only non-exclusive images addressed to newspaper use and, in general, copyright-free are accepted.
- Live photos are published when licensed by photographers whose copyright is quoted.
- Rockol is available to pay the right holder a fair fee should a published image’s author be unknown at the time of publishing.
Feedback
Please immediately report the presence of images possibly not compliant with the above cases so as to quickly verify an improper use: where confirmed, we would immediately proceed to their removal.