Szolgasors

Valami kell ide, még nem elég
Lángol a tűz a szívem vele ég
Érzem, nem bírom tovább már
De az égő lelkem még tovább száll

A doboz üres, 72 órája ébren
Azt sem tudom merre járok, merre húz az élet éppen
Félbetépett lapok, félbehagyott munkák
Félbevágott életekről, hallgatnak az utcák
Alszik a vidék, kezem megremeg a toll alatt
Nem értem meg a dűnékből, miért csak a por maradt
Felemészt a harag, teher húzza lábam
Sárga csekkek várnak lenn a postaládában

Üres a hűtő, de még üresebb a zsebem
Mikor a családomra gondolok könnybe lábad a szemem
Arra tanított az élet, mindig álljak fel
De minden este fárasztó, ha leülnél de állnod kell
El a kezekkel az életemtől, minden áron!
Harcolok, de meddig még? Ez nem az én világom
A tudás, amit kaptam, tudom pótolhatatlan
Gazdag vagyok fejben, mégis csóró maradtam

Valami kell ide, még nem elég
Lángol a tűz a szívem vele ég
Érzem, nem bírom tovább már
De az égő lelkem még tovább száll

Valami kell ide, még nem elég
Lángol a tűz a szívem vele ég
Jajgat a puszta, és sírnak a fák
Te a perzselő bűn, és én a világ

A jövő homályos, nem látok túl a holnapon
Haraggal és hálával van tele minden mondatom
De nem adhatom fel, a fajtám lábra áll a trében
Te ha gáz van összeomlasz, mint a kártyavár a szélben
Amíg én fázom, nálad jobb az idő lehet
Nekem a szívem didergett, ha jöttek tornacipős telek
Mégis büszke vagyok arra, hogy a mocsokban is nevettem
Ha körülnézek, ürességet látok a szemekben

Magamba fojtom, de a büszkeségem felordít
Hogy apám egész életében hiába melózik
Talán, a zseton neked több a zsebedben
Engem a nélkülözés nevelt, mégsincs könny a szememben
Megtörnek emberek, ha szolgasorba lépnek
Ezért hálát adok én is, mikor jobb napokat élek
De a tudás, amit kaptam, pótolhatatlan
Gazdag vagyok fejben, mégis csóró maradtam

Valami kell ide, még nem elég
Lángol a tűz a szívem vele ég
Érzem, nem bírom tovább már
De az égő lelkem még tovább száll

Valami kell ide, még nem elég
Lángol a tűz a szívem vele ég
Jajgat a puszta, és sírnak a fák
Te a perzselő bűn, és én a világ

Felkelek reggel, minden monoton és szürke
Egy szebb holnapért ma is a kezem tenném a tűzbe
A zsebem üres, a fejem tele zajjal
De minden jóra fordul egyszer, ez vigasztal
Imára fűzött ujjakkal, az ég felé tekintek
Kaptam én is párszor, a sors keze meglegyintett
Nekem ezt dobta a kocka, megint tele vagyok kételyekkel
Szolgaságba taszítva, minden nap így ébredek fel

Gürizünk, de mégis megdöglünk az adósságban
Amiből én egyet sem kaptam, azt te megkaptad párban
Már csak számokban látom az életem
De kevés nulla van a végén, túl kevés, hogy elég legyen
Nem sajnáltatom magam, nem sajnálom ahogy élek
De jó emberként megyek el ha nyugovóra térek
A tapasztalat amit kaptam pótolhatatlan
Gazdag vagyok fejben, mégis csóró maradtam

Valami kell ide, még nem elég
Lángol a tűz a szívem vele ég
Érzem, nem bírom tovább már
De az égő lelkem még tovább száll

Valami kell ide, még nem elég
Lángol a tűz a szívem vele ég
Jajgat a puszta, és sírnak a fák
Te a perzselő bűn, és én a világ