Eltévedtél

Széllel szembe nézem a felhőt
Utálhatom, de mégis fölém nőtt
Megvárom, míg elcsendesül

Ha megáll az idő egy délutánon
Ha szakad az eső, azt úgy utálom
Fordulj meg, én is fordulok tovább

Eltévedtél, nem találsz már
Magadon kívül senki mást
Ide réges-régen nem is kell a szó
Továbbhaladsz a mindenségben
Úgysem marad több emlékem

Édes élet a legnagyobb magány
Közös pohárból inni nem muszáj
Eltévedtél, nem találsz már
Magadon kívül senki mást
Veled már nem megyek tovább

Ha megáll az idő egy délutánon
Ha szakad az eső, azt úgy imádom
Nem várom, de elcsendesül

Mosolygok már az óceánon
A semmi ágán alig várom
Fordulj meg, én is fordulok tovább

Eltévedtél, nem találsz már
Magadon kívül senki mást
Ide réges-régen nem is kell a szó
Továbbhaladsz a mindenségben
Úgysem marad több emlékem

Édes élet a legnagyobb magány
Közös pohárból inni nem muszáj
Eltévedtél, nem találsz már
Magadon kívül senki mást
Veled már nem megyek tovább

Tudod, elvisz az út, amin jársz
Majd a sűrűjéből kitalálsz

Édes élet a legnagyobb magány
Közös pohárból inni nem muszáj
Eltévedtél, nem találsz már
Magadon kívül senki mást
Veled már nem megyek tovább

Édes élet a legnagyobb magány
Közös pohárból inni nem muszáj
Eltévedtél, nem találsz már
Magadon kívül senki mást
Veled már nem megyek tovább



Credits
Writer(s): Janos Kallai, Attila Fehervari, Rita Terecskei, Andras Donat Kovacs, Ferenc Sidlovics
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link