Előszó (feat. Diaz, Dipa & Meszi)

A füledbe súgom, hogy add tovább
Én elmondom, és nem játszok barkochbát
Ébredj fel! Elég már az agymosás
A rapjeim a valóságról szakdogák
Nem vagyok jobb, se rosszabb senkinél
Csak egy ember, a sors engem sem kímél
A bűn megkísért, az érték csak klisé
De isten, ha van, hátha elkísér
Egyiknek csókja ég, másik meg pont a jég
Szememben tompa fény, míg eremben forr a vér
Emelj fel szolganép, valamit mondanék!
Örömhírt hoztam én egy, ki a porban él
Ha félek, nem tagadom, nézetem szavalom
Ég veled haragom, és veled szakadok
Mert a szó hatalom, élj vele szabadon
Nem érmeket akarok, ez végtelen maraton

Én nem mondhatom el senkinek
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni szájon és fülön
Mindnyájatoknak egyenként, külön
A titkot, ami úgyis egyre megy
Amit nem tudhat más, csak egy meg egy

Álmatlan az éjjel, és vekkerként ver fel
A sok gondolat a fejben
Amit az ember kimondani nem mer
Aki ordít, az kívülről néma
Dadog a szám, a kezem béna
De tudod, elmondanám
Hogy ami bánt, az lehúz a mélybe
De jégből vagyok, nem üthetsz rajtam léket!
Ahogy rám néztél hitetlen, emlékszem
De nem én csalódtam a hitemben, csak benéztem
Mert a magány minden problémát felnagyít
Elmondanám... de már nem vagy itt
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak
Mert álom a bűn, és álom a jóság
De minden álomnál több a valóság

Én nem mondhatom el senkinek
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni szájon és fülön
Mindnyájatoknak egyenként, külön
A titkot, ami úgyis egyre megy
Amit nem tudhat más, csak egy meg egy

Elmondom én, elmondanám
De béna a kezem, s dadog a szám
Elmondanám az út hová vezet
Segítsetek hát, nyújtsatok kezet

Én nem mondhatom el senkinek
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni szájon és fülön
Mindnyájatoknak egyenként, külön
A titkot, ami úgyis egyre megy
Amit nem tudhat más, csak egy meg egy
Nem mondom senkinek