Mit ér?

Mindenki téged akart
Pedig azt suttogták, hogy a csókod halálos
Míg mással lassan cammog az idő
Addig veled megülhetetlen táltos

Így éheztünk egymásra évekig
Míg jól lakott belőlünk a város
Te ott kérdezted, én meg itt
Hogy mit ér az ember, ha ily magányos?

Mit ér e földön, mit ér hazád?
Mit ér a házadban piciny szobád?
Mit érhet ott a gondolatod
Ha nincsen kivel megoszthatod?

Mit ér ha lesz, de nem adhatod át?
Mit ér a csók az ablakon át?
És az élet mondd, mondd, úgy mit ér?
Ha mindenki meghal, de nem mindenki él

Dobd el a tükröt, felém szaladj
Én tükröd leszek, hogy ne maradj egyedül
Ha senkid nincs, akkor senki se vagy
Ki voltál, általam szétfoszlik, elvegyül

Szeretni kéne, amíg lehet
A behorpadt szíveket kipattintani
Mert mit érnek úgy a szerpentinek?
Ha nem merünk rajtuk lehajtani

Mit ér e földön, mit ér hazád?
Mit ér a házadban piciny szobád?
Mit érhet ott a gondolatod
Ha nincsen kivel megoszthatod?

Mit ér ha lesz, de nem adhatod át?
Mit ér a csók az ablakon át?
És az élet mondd, mondd, úgy mit ér?
Ha mindenki meghal, de nem mindenki él

Életre valónak lettünk kijelölve
Minden föld lakónak ahhoz, hogy belőle
Kinőjön még egy ág, kell mellé egy virág
S tőle oly illatok, mitől a pillanatok
Értelmet adnak az éveknek, hangot az éneknek
Testet a léleknek utat az életnek

Mit ér e földön, mit ér hazád?
Mit ér a házadban piciny szobád?
Mit érhet ott a gondolatod
Ha nincsen kivel megoszthatod?

Mit ér ha lesz, de nem adhatod át?
Mit ér a csók az ablakon át?
És az élet mondd, mondd, úgy mit ér?
Ha mindenki meghal, de nem mindenki él

Mit ér e földön, mit ér hazád?
Mit ér a házadban piciny szobád?
Mit érhet ott a gondolatod
Ha nincsen kivel megoszthatod?

Mit ér ha lesz, de nem adhatod át?
Mit ér a csók az ablakon át?
És az élet mondd, mondd, úgy mit ér?
Ha mindenki meghal, de nem mindenki él
Hát élj!