Magamról Többet
Magamról többet
Két kiló 70 deka
Nem tudtam, hogy van benne a szerelemből is
A vaksága, az oktalanság
Ahogy hevülni tud
A rumliban vasat pelenkavásznak
Hímzett húzatok, vadvirágos plédek
Minden illatos és kaotikus
Az érkező embert várja
Az érzés folyékony, simává feszül, mint a táblaüveg
43 évig rettegtem
Hogy nincs a lelkemben efféle halmazállapot
A kórházi folyosón még Szent Péter kulcsa csörgött
Remegett az állam
Apám halálakor engedtem el magam utoljára így
De csak a kezelhetetlen pillanat volt idegen
A rettegve remélt érzés szinte régi
Otthonossága önzőn és kizárólagosan természetes
A sors töménységétől kamaszosan húzódoztam
Mintha lúgos lenne vagy émelyítően édes
Nem illett a helyzethez, zavarban voltam
Az isteni kegyelemre úgy reagálni, mint egy bókra
Hogy másból vagyok, le sem játszódott
Sosem voltam annyira fáradt, mint amikor a gyerekágyat szereltük
De ébren tartott az "erre emlékezni fogok" törhetetlen odaadása
Az apaság mindenestül vagyok
Nem csak a viszonyom egy két kiló 70 dekával született kislányhoz
Elénekelhessem a bóbitát
Elég lesz ennyi lenyomat?
Ösztönösen is bizonyítéknak szánt fotográfiák
Éles őrangyal videók
Meg tudunk majd mutatni neki valamit magáról
Semmi sem teljesen ugyanaz
A jelek torzítanak, minden csak hasonlít
Felszínes szemlélőnek elég
A gyermek szőke és vörös
Mint az anyja vagy én voltam hajdanán
Végülis nekem sem fáj, hogy az eredetemhez nincs közöm
Dísz életét nekünk éli
Valaki más az emlékeink, a kuporgó jelünk
Megtudok őrizni valamit a borzongásból?
Nem maradhatnék hozzád ilyen közel, Uram?
Mint amikor először meztelen hónaljamba túrta a fejét
Nem hittem, hogy ilyen tudatos leszek
Lekövethető, radarozható a boldogság minden alacsony éve
Elcsuklott a hangom
Hány éve várok rá, hogy elénekelhessem valakinek a bóbitát
Aki fontosabb, mint én
Talán túl sok a fénykép
Még a végén megérti majd, lebukunk
Rájön, hogy ez az egész rólunk szólt
A 14. év
A 14. év pedig mennybéli tétre tettem
Némán és tikkattan kezdődött
Az éjjel bekormozta magát
Eldőlt minden magányom, mi úgy, ahogy állt még
Isten kékre oldottam a Dunát
És vényasszonyos énje Centrumos zacskójából elővette égbolt makraméját
Éppen fürdettünk, amikor megindult a gála
Patronok parádés pillanatai
Mennyiszer ültettem új életet őszre
És augusztus 20-án már mindig abban a városban vártam, hogy teremjen
Ahol remélt jövőm pácolta ecetben magát
A habos kiskád tenger testmeleg árokpálya
Éppen a fürdetés alatt fordult át
Hogy most már többet élek itt, mint a szülőfalumban
És a gyermekem, ez a törvény, választott világom vidám rabja lesz
Mögöttünk alig 100 méterre dörgött az ünnep
A 14. év harangja, amire olyan áhitattal vártam, félre vert
És nem igazodott a szívemhez
Az ő gyanakvó szeme, görbe felső ajka
Apró íves talpa
A kiskád szirtek sófehér hegycsonkja
Apa lettem
Magamról, tőle teljesen függetlenül
Többet nincs mit mondanom
Két kiló 70 deka
Nem tudtam, hogy van benne a szerelemből is
A vaksága, az oktalanság
Ahogy hevülni tud
A rumliban vasat pelenkavásznak
Hímzett húzatok, vadvirágos plédek
Minden illatos és kaotikus
Az érkező embert várja
Az érzés folyékony, simává feszül, mint a táblaüveg
43 évig rettegtem
Hogy nincs a lelkemben efféle halmazállapot
A kórházi folyosón még Szent Péter kulcsa csörgött
Remegett az állam
Apám halálakor engedtem el magam utoljára így
De csak a kezelhetetlen pillanat volt idegen
A rettegve remélt érzés szinte régi
Otthonossága önzőn és kizárólagosan természetes
A sors töménységétől kamaszosan húzódoztam
Mintha lúgos lenne vagy émelyítően édes
Nem illett a helyzethez, zavarban voltam
Az isteni kegyelemre úgy reagálni, mint egy bókra
Hogy másból vagyok, le sem játszódott
Sosem voltam annyira fáradt, mint amikor a gyerekágyat szereltük
De ébren tartott az "erre emlékezni fogok" törhetetlen odaadása
Az apaság mindenestül vagyok
Nem csak a viszonyom egy két kiló 70 dekával született kislányhoz
Elénekelhessem a bóbitát
Elég lesz ennyi lenyomat?
Ösztönösen is bizonyítéknak szánt fotográfiák
Éles őrangyal videók
Meg tudunk majd mutatni neki valamit magáról
Semmi sem teljesen ugyanaz
A jelek torzítanak, minden csak hasonlít
Felszínes szemlélőnek elég
A gyermek szőke és vörös
Mint az anyja vagy én voltam hajdanán
Végülis nekem sem fáj, hogy az eredetemhez nincs közöm
Dísz életét nekünk éli
Valaki más az emlékeink, a kuporgó jelünk
Megtudok őrizni valamit a borzongásból?
Nem maradhatnék hozzád ilyen közel, Uram?
Mint amikor először meztelen hónaljamba túrta a fejét
Nem hittem, hogy ilyen tudatos leszek
Lekövethető, radarozható a boldogság minden alacsony éve
Elcsuklott a hangom
Hány éve várok rá, hogy elénekelhessem valakinek a bóbitát
Aki fontosabb, mint én
Talán túl sok a fénykép
Még a végén megérti majd, lebukunk
Rájön, hogy ez az egész rólunk szólt
A 14. év
A 14. év pedig mennybéli tétre tettem
Némán és tikkattan kezdődött
Az éjjel bekormozta magát
Eldőlt minden magányom, mi úgy, ahogy állt még
Isten kékre oldottam a Dunát
És vényasszonyos énje Centrumos zacskójából elővette égbolt makraméját
Éppen fürdettünk, amikor megindult a gála
Patronok parádés pillanatai
Mennyiszer ültettem új életet őszre
És augusztus 20-án már mindig abban a városban vártam, hogy teremjen
Ahol remélt jövőm pácolta ecetben magát
A habos kiskád tenger testmeleg árokpálya
Éppen a fürdetés alatt fordult át
Hogy most már többet élek itt, mint a szülőfalumban
És a gyermekem, ez a törvény, választott világom vidám rabja lesz
Mögöttünk alig 100 méterre dörgött az ünnep
A 14. év harangja, amire olyan áhitattal vártam, félre vert
És nem igazodott a szívemhez
Az ő gyanakvó szeme, görbe felső ajka
Apró íves talpa
A kiskád szirtek sófehér hegycsonkja
Apa lettem
Magamról, tőle teljesen függetlenül
Többet nincs mit mondanom
Credits
Writer(s): Robert Hrutka, Krisztian Grecso
Lyrics powered by www.musixmatch.com
Link
© 2024 All rights reserved. Rockol.com S.r.l. Website image policy
Rockol
- Rockol only uses images and photos made available for promotional purposes (“for press use”) by record companies, artist managements and p.r. agencies.
- Said images are used to exert a right to report and a finality of the criticism, in a degraded mode compliant to copyright laws, and exclusively inclosed in our own informative content.
- Only non-exclusive images addressed to newspaper use and, in general, copyright-free are accepted.
- Live photos are published when licensed by photographers whose copyright is quoted.
- Rockol is available to pay the right holder a fair fee should a published image’s author be unknown at the time of publishing.
Feedback
Please immediately report the presence of images possibly not compliant with the above cases so as to quickly verify an improper use: where confirmed, we would immediately proceed to their removal.