Decadentia

Áthatol a retinán a kékfény
Az ébrenlét nem jóra sarkal, hogyha végképp
Megszakad a kapcsolat a külvilággal
Konokul meggyőzöd magad a művitákkal
A kürtvirág belül édes, de nem szép
Az összképpel emésztődik az önkép
Önvédelmed már önkény-teher
Öt hét telt el, hogy megöltél
Tonatiuh fényében porladó aztékok
Pallóról renegát zuhanó kadétok
Sztrájkoló tömegtől jogtalan késések
Érdekből feltett kortalan kérdések
Már csak pár csepp víz
A halotti fotóhoz nem kell csíz
Száradunk egy új világért
A mederben megkoholt hibákért
Kompakt gyöngyfüzér teremtés
Egy laborban már nem nagy eresztés
A határainkat átlépjük folyton
A menedékkérelmem ruhámon foltom
Pedig nem kértünk mi sokat
Ha belülről rohadtok, mossatok fogat
Ott adtok, hol kaptok, de néha még ott se
Piából keserű, Vita-ból Dolce



Credits
Writer(s): Levente Országh, Richárd Kálmánczhelyi
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link