Temegén

Mikor a tóban fürdünk meztelen
Mikor a kezed órák óta nem sikerül eleresztenem
Mikor a teraszon ülve tör ránk a hajnal
Mikor a parton fekszünk félig vizes hajjal

Mikor a menetszéllel hullámzik a kezem
Mikor a lila naplementét észreveszem
Mikor az ablakon a július bekopog
Én mindig arra gondolok

Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk
Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk
Te meg én

Te meg én

Te meg én

Amikor újra a régi közös dalunk szól
Amikor annyira nyár van az aszfalt szinte forr
Amikor fújjuk a füstöt mezítláb a fűben
Amikor elmerülünk a végtelen egyszerűben

Mikor a semmiből ránk szakad az ég
De mi csak azt üvöltjük: Nem elég, nem elég, nem elég
Mikor a pulzusom a torkomban dobog
Én mindig arra gondolok

Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk
Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk
Te meg én

Te meg én

Te meg én

Mikor a szél a hajadba költözik
Ahogy futnak a fák
A homlokunk összeütközik
És csak szállnak a füstkarikák
Szállnak a füstkarikák

Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk
Te meg én

Te meg én

Te meg én



Credits
Writer(s): Tamas Molnar
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link