Ha az ördög pihen

Megéltük ezt is
Nehéz volt de kész lett az új pestis
Az új világban amúgy meg presztízs

Profin csinálva
Koptatni nèpet
Rémíteni hogy ki hová léphet
És közben a szart úgy hívni, széklet

Csak kell egy kézzel nem fogható
Ha kell fogható ilyen ha az ördög pihen
Mert kell hogy ártson, a kurva légynek
A jövőből megérkező, félig ember gépnek
Melózó férjnek, a csalfa lánynak, lövőlegénynek

Tőzsdére vázolt ember eleste
Csak Isten tudja mert a műholdja kileste
Persze egy perverz, de a választ kereste
Mert posztmodern csupán
Az ölelve gyilkoló humán
Szerintem volt már ilyen népmese
Ohh a népmese
Kihullott a férgese

Mert posztmodern csupán
A mű meg nem értett, itt néznek bután
Gyógyul, nem fáj már a hegetek
Csak hogyha nevetek
Veletek

Fehér egérnek, de jó a dolga
Szájára maszkot tesznek még mielőtt szólna
Amúgy lenne a sok királynak megannyi szolga

Egy olcsó Michelin csillag meséli
Hogy csak a főzde új a recept még a régi
Szegény nyomorult ezzel kell most beérni

Mert posztmodern csupán
Az ölelve gyilkoló humán
Szerintem volt már ilyen népmese
Ohh a népmese
Kihullott a férgese

Mert posztmodern csupán
A mű meg nem értett, itt néznek bután
Gyógyul, nem fáj már a hegetek
Csak hogyha nevetek
Tanuld meg mosni a kezedet, nyalni a sebedet, törölni szemet ha kell
Hajtani fejet, ha rád ijeszt mi lesz
Vagy bármit lenyelsz

Mert posztmodern csupán
Az ölelve gyilkoló humán
Szerintem volt már ilyen népmese
Ohh a népmese
Kihullott a férgese

Mert posztmodern csupán
A mű meg nem értett, itt néznek bután
Gyógyul, nem fáj már a hegetek
Csak hogyha nevetek

Értjük de mostmár szokjunk le végre
Semmi nagy képünket, normálisan szerényen
Hiszen hányás után, édes a víz, frissít és megannyi íz

Mert posztmodern csupán
A mű meg nem értett, itt néznek bután
Gyógyul, nem fáj már a hegetek
Csak hogyha nevetek