Into the Woods of Oblivion

Like game runways in the woods
Abruptly I may pass away
I've wasted all my precious goods
I can't account for or repay

As child I shriveled my tender flesh
With acrid smoke that burns the eye
Sadness clouds my consciousness
While realizing where was I

Lacerated way too early
By desires that ran off the rails
In the deep my regrets hurt me
Should have waited ten other years

Without perceiving I defied
and refused to follow mother's word
I grew up an orphan and stepchild
Laughed at masters unconcerned

I thought my youth this green wilderness
Was perpetual and unbound
And now with tearful bitterness
I listen to dry branches' sound

It's not me who's screaming but the earth rumbles
Beware of the devil as he's gone mad
Lie low at clear bottoms of fountains
Flatten yourself into surfaces of glass
Moisten your face in yourself with no end
But you can wash it only in others

Talán eltűnök hirtelen,
Akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
Amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
Szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
Ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
A vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
Várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
Értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
S kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
Szabadnak hittem és öröknek
És most könnyezve hallgatom,
A száraz ágak hogy zörögnek