Ez vagyok én
Elfáradt minden porcikám
Kínos, mert üres az összes pohár
A holnap már most fáj
Kikészítettem az új ruhát
Remélve, hogy lesz egy új barát
Ki észrevesz
Elváltam az összes embertől
Ki szájára vette a teremtőt
A bőrt a képről, leszedtem
Ebből varrtam az új ruhát
Sajnos tökéletes volt rám
És ez nem egy jelmez
Mert ez vagyok én
Ki fáradhatatlanul küzd amellett
Hogy mindenkiben legyen egy bizonyos jellem
És ne úgy éljen, mint egy gonosz szellem
Én végzem a dolgom, nem vár a poklom
Az úr a sorsom, az ima az otthon
De ki vagy te? Mit akarsz az élettől
Mikor félsz te a saját véredtől
Nekem a jegyem a végtelenbe szól már (hej)
Istenem most hol vár, nem itt a pultnál
Magamat szedtem rá csúnyán
Őrangyalom húzd rám a csuklyám
A lelkekben nem találtam se szépet, se jót
Elfáradt teste, küldd a mindenhatót (oh, a mindenhatót)
Minden züllött arc megmarad, az emlék
Ez sírgödör, fázok, már rég elmennék
Ez a saját poklom, nem vagyok vendég
A nevemet egy panel falára fessék
Egy virrasztásom az éjszaka leplén
Úgy lesz, mint anno jó anyám keblén (hej, oh, jó anyám keblén)
Mert ez vagyok én
Ki fáradhatatlanul küzd amellett
Hogy mindenkiben legyen egy bizonyos jellem
És ne úgy éljen, mint egy gonosz szellem
Én végzem a dolgom, nem vár a poklom
Az úr a sorsom, az ima az otthon
De ki vagy te? Mit akarsz az élettől
Mikor félsz te a saját véredtől
Egy számkivetett, ki békére lelt a csendben
És érzi, hogy elhal a hang a téren
És úgy ölel át, mintha félne
Hirtelen üres lett néhány pohár
Tudtam, hogy ellep majd minden mocsár
Sötét szobák, ez a magány
Mert ez vagyok én
Ki fáradhatatlanul küzd amellett
Hogy mindenkiben legyen egy bizonyos jellem
És ne úgy éljen, mint egy gonosz szellem
Én végzem a dolgom, nem vár a poklom
Az úr a sorsom, az ima az otthon
De ki vagy te? Mit akarsz az élettől
Mikor félsz te a saját véredtől
Mert ez vagyok én
Ki fáradhatatlanul küzd amellett
Hogy mindenkiben legyen egy bizonyos jellem
És ne úgy éljen, mint egy gonosz szellem
Én végzem a dolgom, nem vár a poklom
Az úr a sorsom, az ima az otthon
De ki vagy te? Mit akarsz az élettől
Mikor félsz te a saját véredtől
Mert ez vagyok én
Ki fáradhatatlanul küzd amellett
Hogy mindenkiben legyen egy bizonyos jellem
És ne úgy éljen, mint egy gonosz szellem
Én végzem a dolgom, nem vár a poklom
Az úr a sorsom, az ima az otthon
De ki vagy te? Mit akarsz az élettől
Mikor félsz te a saját véredtől
Kínos, mert üres az összes pohár
A holnap már most fáj
Kikészítettem az új ruhát
Remélve, hogy lesz egy új barát
Ki észrevesz
Elváltam az összes embertől
Ki szájára vette a teremtőt
A bőrt a képről, leszedtem
Ebből varrtam az új ruhát
Sajnos tökéletes volt rám
És ez nem egy jelmez
Mert ez vagyok én
Ki fáradhatatlanul küzd amellett
Hogy mindenkiben legyen egy bizonyos jellem
És ne úgy éljen, mint egy gonosz szellem
Én végzem a dolgom, nem vár a poklom
Az úr a sorsom, az ima az otthon
De ki vagy te? Mit akarsz az élettől
Mikor félsz te a saját véredtől
Nekem a jegyem a végtelenbe szól már (hej)
Istenem most hol vár, nem itt a pultnál
Magamat szedtem rá csúnyán
Őrangyalom húzd rám a csuklyám
A lelkekben nem találtam se szépet, se jót
Elfáradt teste, küldd a mindenhatót (oh, a mindenhatót)
Minden züllött arc megmarad, az emlék
Ez sírgödör, fázok, már rég elmennék
Ez a saját poklom, nem vagyok vendég
A nevemet egy panel falára fessék
Egy virrasztásom az éjszaka leplén
Úgy lesz, mint anno jó anyám keblén (hej, oh, jó anyám keblén)
Mert ez vagyok én
Ki fáradhatatlanul küzd amellett
Hogy mindenkiben legyen egy bizonyos jellem
És ne úgy éljen, mint egy gonosz szellem
Én végzem a dolgom, nem vár a poklom
Az úr a sorsom, az ima az otthon
De ki vagy te? Mit akarsz az élettől
Mikor félsz te a saját véredtől
Egy számkivetett, ki békére lelt a csendben
És érzi, hogy elhal a hang a téren
És úgy ölel át, mintha félne
Hirtelen üres lett néhány pohár
Tudtam, hogy ellep majd minden mocsár
Sötét szobák, ez a magány
Mert ez vagyok én
Ki fáradhatatlanul küzd amellett
Hogy mindenkiben legyen egy bizonyos jellem
És ne úgy éljen, mint egy gonosz szellem
Én végzem a dolgom, nem vár a poklom
Az úr a sorsom, az ima az otthon
De ki vagy te? Mit akarsz az élettől
Mikor félsz te a saját véredtől
Mert ez vagyok én
Ki fáradhatatlanul küzd amellett
Hogy mindenkiben legyen egy bizonyos jellem
És ne úgy éljen, mint egy gonosz szellem
Én végzem a dolgom, nem vár a poklom
Az úr a sorsom, az ima az otthon
De ki vagy te? Mit akarsz az élettől
Mikor félsz te a saját véredtől
Mert ez vagyok én
Ki fáradhatatlanul küzd amellett
Hogy mindenkiben legyen egy bizonyos jellem
És ne úgy éljen, mint egy gonosz szellem
Én végzem a dolgom, nem vár a poklom
Az úr a sorsom, az ima az otthon
De ki vagy te? Mit akarsz az élettől
Mikor félsz te a saját véredtől
Credits
Writer(s): Adam Szabo, Attila Szeki, Hungarosound Kft, Arnold Vigh
Lyrics powered by www.musixmatch.com
Link
© 2025 All rights reserved. Rockol.com S.r.l. Website image policy
Rockol
- Rockol only uses images and photos made available for promotional purposes (“for press use”) by record companies, artist managements and p.r. agencies.
- Said images are used to exert a right to report and a finality of the criticism, in a degraded mode compliant to copyright laws, and exclusively inclosed in our own informative content.
- Only non-exclusive images addressed to newspaper use and, in general, copyright-free are accepted.
- Live photos are published when licensed by photographers whose copyright is quoted.
- Rockol is available to pay the right holder a fair fee should a published image’s author be unknown at the time of publishing.
Feedback
Please immediately report the presence of images possibly not compliant with the above cases so as to quickly verify an improper use: where confirmed, we would immediately proceed to their removal.