A vasutas monológja (feat. Mucsi Zoltán) [Resti]

Idejét sem tudom mióta szolgálok ezen a vonalon
Tudom, nektek a vonatút kaland
Azt jelenti eljuttok valahonnan valahová
De az én vonatomnak nincs kezdő- vagy végpontja, érted

Azt akarom elmondani hogy nekem a vonat az otthonom
Mindegy hogy megy, vagy éppen áll
Csak addig szállok le róla, csak addig hagyom itt ezt az olajjal felkent padlót
A műbőrnek meg a plüssnek az átizzadt szagát - voltaképpen az otthon illatát
Amíg leszállok a megállóknál, kisterpeszben megállok
Vállvonal olykor párhuzamos a sínpályával
Fejemet egyik, majd másik irányba fordítom
Belátom a szerelvény teljes hosszát, aztán emelem a tárcsát, megfújom a sípot

Én vagyok az első fel- és leszálló, ahogyan az utolsó is
És amikor mind leszálltatok én végigmegyek a szerelvényen
Az összes kocsin, érted
És a nyomaitokat nézem amit ott hagytatok
Amit ott akartatok hagyni, vagy amit ott felejtettetek

Hiányotokban ismerlek fel benneteket
Csontocskákból, amik a grillcsirke után a zsírpapírban maradtak
Alufóliából, amiből kicsiny emberkét formált egy gyerek
Ott felejtett esernyőből
Siltes sapkából, fél pár kesztyűből
Hiába mondta anyu, hogy, "Ne tépd le a gumiját, hülyegyerek, mer' elszakad
Aztán kiesik a kabátujjból"

Persze, összeszedem ezt a sok szart
De arra kérlek most benneteket
Hogy legalább az álmaitokat ne hagyjátok itt nekem
Mer' azokat ti álmodtátok, nem én
Azokat ti akartátok megvalósítani, ha jó, persze
És a rémálmaitok elől menekültök
Nekem semmi közöm hozzájuk
Álmodhattatok volna jobbat magatoknak

És ne hagyjátok itt nekem a lelketeket sem
Hordozzátok csak tovább
Nem lehet megúszni az életet
Hogy ami nehéz, amit nehéz cipelni azt a vonaton hagyjátok
Ezt gondoltátok?
"Vigye azt más", ezt gondoltátok?
Vagy vigyem én helyettetek?
Ezt gondoltátok?
Ezt?