Csend leszek

(Vészjelzés, vészjelzés)
(Itt az állomás utolsó túlélője)
(Űrruhában hagytam el a roncsot)
(Sodródom, fogytán az oxigén)
(Remélem hallja valaki, vétel)

Hé, (hé), itt vagyok a rádióvételen
Körülöttem csillagok, és elfog a félelem, már
Nem hallom a hangodat át az éteren
Percre perc és napra nap végül megfagy az értelem és szétesem
Lassan szétesem

Hé, (hé), egymagam, az idő végtelen
De a készleteknek vége van, nem is sejtheti senki sem, hogy
Milyen volt a nagy vihar, ami átzúgott a Földön
Az élet elillan hamar, hát illene megköszönnöm
De rögtön

Még szól a dal, most még nem lehet
Még zeng a hang bennem, a húr remeg
Kimondom még egyszer a szent nevet
Aztán már örökre csend leszek (csend leszek)
Még szól a dal, most még nem lehet
Még zeng a hang bennem, a húr remeg
Kimondom még egyszer a szent nevet
Aztán már örökre csend leszek (csend leszek)

Hé, (hé), nem lehet, hogy csak én maradtam hátra
A felelőtlen embereknek utolsó példánya
Se kép, se név, se szó, se szám, csak egy űrbe küldött dallam
Emlékeztet rá, hogy egyszer itt éltem és haltam, csak halkan

Még szól a dal, most még nem lehet
Még zeng a hang bennem, a húr remeg
Kimondom még egyszer a szent nevet
Aztán már örökre csend leszek (csend leszek)
Még szól a dal, most még nem lehet
Még zeng a hang bennem, a húr remeg
Kimondom még egyszer a szent nevet
Aztán már örökre csend leszek (csend leszek)

Csoda volt látni a nagy vihart
Csoda volt az élet a Földön
Az utolsó lélegzet még kitart
De az űr végtelen börtön

Még szól a dal, most még nem lehet
Még zeng a hang bennem, a húr remeg
Kimondom még egyszer a szent nevet
Aztán már örökre csend leszek (csend leszek)

(Még szól a dal, most még nem lehet, nem lehet)
(Még zeng a hang bennem, a húr remeg, nem lehet)
(Kimondom még egyszer a szent nevet, nem lehet)
Csend leszek!