Foszlik

Ez a kegyetlen világ folyton legyűr,
Egy taposómalom ez, ahol mindig csak a nyűg.
Úgy kelek fel reggel, mintha lángolna a világ,
A régvolt célokat befalazták a viták.
A tövig rágott körmeim közt kimorzsolt imák
visszhangzanak a fejemben, de a válasz csak sivár
csend... Ami Úgy megült itt bent,
Hogy nem töri meg sem átok, sem a Big Ben!
Amiben korábban még hittem az lerombolódott,
És a havi számláktól sem leszek feloldott.
Itt minden egyes nap, egy küzdelem, egy harc,
És a jutalom a végén, hidd el, nem egy kvarc!
Itt: ahogy sovány a lélek közben úgy dagad a máj,
Elmegyünk egymás mellett, mondván, hogy muszáj...
Foszlik a gyerekkori álmokból szőtt takaróm,
Így nem melegít semmi és ezt tovább így nem akarom!

Hiába engedek, ha félrelöknek.
Hibából van rengeteg, 'mi úgyse' tör meg!
Semmit sem erősített, 'mi még nem ölt meg.
A végén úgyis unott fejjel szórják a földet...
...Rám. Nem is tudom ki mit vár?!
Elhitették velem is, hogy ennél több jár.
Úgy érzem, téves generációba szültek,
Akiknek ez itt megfelel, pont ők is ütnek.
A könyököm koptatott nyoma ott a pulton,
jelzi, hogy többet voltunk lent, mint a toppon.
De a megoldások helyett itt már rég nincsen cheat,
És hiába is igyekszem, még nem érzem a csít.
Ordítani akarok, de nincs több hangom!
Sok mindent elértem, de letépték a rangom.
És így foszlik a gyerekkori álmokból szőtt takaróm,
Így nem melegít semmi és ezt tovább így nem akarom!

Valaki csak hiteget, hogy minden rendben,
De látod rajta, ő is majd' megfullad a csendben.
A bánatom gőzöl át a kávézaccon,
Nincsen több harcom már ezen a placcon.
Csak megyek tovább, átlépek az arcon
a tükörben. Mint a tű a bakelit-karcon.
Elengedem a múltat, ami rám felmordul,
Nem vétem el, mint Orpheusz, 'ki hátrafordul.
Már elvesztettem mindent rég, így üres a táskám,
Csak a sóhajokat pakolom be, hosszú út vár rám.
Megkeményedett tekintettel rohadunk a gályán,
Az érzés már nem érték, csak nevetünk a báján.
A szememnél a ráncok a kudarcokat jelző sáncok,
Sokan voltak mellettem, de elhagytak a srácok,
és így foszlik a gyerekkori álmokból szőtt takaróm,
Így nem melegít semmi és ezt tovább így nem akarom!

Oh, megyünk tovább!
Mindig csak megyünk tovább.
Oh, ezernyi gát,
'mit átlépünk és megyünk tovább.
Oh, ne várj csodát!
Túléljük és megyünk tovább.
Oh, megyünk tovább!
Mindig csak megyünk tovább.

Oh, megyünk tovább!
Mindig csak megyünk tovább.
Oh, ezernyi gát,
'mit átlépünk és megyünk tovább.
Oh, ne várj csodát!
Túléljük és megyünk tovább.
Oh, megyünk tovább!
Mindig csak megyünk tovább.