Járom a világot
El kell engednem a múltat, de téged nem tudlak elengedni
Sokszor abba kellett volna hagyni, de semmi sem tud elfeledtetni
Én csak járom a világot, már csak magamban kiáltok
Miért nem tudlak elfeledni, miért nem tudlak nem szeretni?
Én csak járom a világot, már csak magamban kiáltok
Miért nem tudlak elfeledni, miért nem tudlak nem szeretni?
A szakadék szélén miért ülünk?
Belehalnánk, de mégsem szédülünk
A jó csak úgy születik, hogy még legyen
Ismersz, nem vagyok döntésképtelen
A világ, amiben élek, egy csónak
Hogyha épp nem jön egy hullám, jól vagy
De elsodor az ár és visz mindent
Nem mindegy, mi van kint, és itt bent
Ideje elengednem a múltat
Idegen, idelent, ami múlhat
Rossz vagyok, nem tagadom, tudtad
Néztelek, mikor a szemed lehunytad
Ilyen az ember, csak utána kérdez
Az idő lassan, de biztosan mérgez
Tudom a kirakat sokszor megtéveszt
És a valóság már túl későn ébreszt
El kell engednem a múltat, de téged nem tudlak elengedni
Sokszor abba kellett volna hagyni, de semmi sem tud elfeledtetni
Én csak járom a világot, már csak magamban kiáltok
Miért nem tudlak elfeledni, miért nem tudlak nem szeretni?
Én csak járom a világot, már csak magamban kiáltok
Miért nem tudlak elfeledni, miért nem tudlak nem szeretni?
Mindig ugyan az az üzenet a sorokból
Felépítettük a várunkat a romokból
Lábnyom a homokból, vége egy útnak
Úszom, mert kint visszahúznak
És jöhet húsz nap, jöhet még tíz
Az életünk maradt ugyanaz a mélyvíz
Ahol nincs korlát, ahol nincs zátony
De nem bánom, ha fájni kell, fájjon
Megyek, hogy közelebb is jöjjön a fény
Ami rég lángolt, az mára csak szén
Ez nem egy szán, ami ha kell, majd visz
A tűz forró, de elnyel a víz
Eddig sikerült minden, de feledni nem
Ugyan az, mint feladni és nevetni
Írom a dolgokat, szedem a lépteket
Feledem az éveket és az emlékeket
El kell engednem a múltat, de téged nem tudlak elengedni
Sokszor abba kellett volna hagyni, de semmi sem tud elfeledtetni
Én csak járom a világot, már csak magamban kiáltok
Miért nem tudlak elfeledni, miért nem tudlak nem szeretni?
Én csak járom a világot, már csak magamban kiáltok
Miért nem tudlak elfeledni, miért nem tudlak nem szeretni?
Én csak járom a világot, már csak magamban kiáltok
Miért nem tudlak elfeledni, miért nem tudlak nem szeretni?
Én csak járom a világot, már csak magamban kiáltok
Miért nem tudlak elfeledni, miért nem tudlak nem szeretni?
Sokszor abba kellett volna hagyni, de semmi sem tud elfeledtetni
Én csak járom a világot, már csak magamban kiáltok
Miért nem tudlak elfeledni, miért nem tudlak nem szeretni?
Én csak járom a világot, már csak magamban kiáltok
Miért nem tudlak elfeledni, miért nem tudlak nem szeretni?
A szakadék szélén miért ülünk?
Belehalnánk, de mégsem szédülünk
A jó csak úgy születik, hogy még legyen
Ismersz, nem vagyok döntésképtelen
A világ, amiben élek, egy csónak
Hogyha épp nem jön egy hullám, jól vagy
De elsodor az ár és visz mindent
Nem mindegy, mi van kint, és itt bent
Ideje elengednem a múltat
Idegen, idelent, ami múlhat
Rossz vagyok, nem tagadom, tudtad
Néztelek, mikor a szemed lehunytad
Ilyen az ember, csak utána kérdez
Az idő lassan, de biztosan mérgez
Tudom a kirakat sokszor megtéveszt
És a valóság már túl későn ébreszt
El kell engednem a múltat, de téged nem tudlak elengedni
Sokszor abba kellett volna hagyni, de semmi sem tud elfeledtetni
Én csak járom a világot, már csak magamban kiáltok
Miért nem tudlak elfeledni, miért nem tudlak nem szeretni?
Én csak járom a világot, már csak magamban kiáltok
Miért nem tudlak elfeledni, miért nem tudlak nem szeretni?
Mindig ugyan az az üzenet a sorokból
Felépítettük a várunkat a romokból
Lábnyom a homokból, vége egy útnak
Úszom, mert kint visszahúznak
És jöhet húsz nap, jöhet még tíz
Az életünk maradt ugyanaz a mélyvíz
Ahol nincs korlát, ahol nincs zátony
De nem bánom, ha fájni kell, fájjon
Megyek, hogy közelebb is jöjjön a fény
Ami rég lángolt, az mára csak szén
Ez nem egy szán, ami ha kell, majd visz
A tűz forró, de elnyel a víz
Eddig sikerült minden, de feledni nem
Ugyan az, mint feladni és nevetni
Írom a dolgokat, szedem a lépteket
Feledem az éveket és az emlékeket
El kell engednem a múltat, de téged nem tudlak elengedni
Sokszor abba kellett volna hagyni, de semmi sem tud elfeledtetni
Én csak járom a világot, már csak magamban kiáltok
Miért nem tudlak elfeledni, miért nem tudlak nem szeretni?
Én csak járom a világot, már csak magamban kiáltok
Miért nem tudlak elfeledni, miért nem tudlak nem szeretni?
Én csak járom a világot, már csak magamban kiáltok
Miért nem tudlak elfeledni, miért nem tudlak nem szeretni?
Én csak járom a világot, már csak magamban kiáltok
Miért nem tudlak elfeledni, miért nem tudlak nem szeretni?
Credits
Writer(s): Tamas Boros
Lyrics powered by www.musixmatch.com
Link
© 2024 All rights reserved. Rockol.com S.r.l. Website image policy
Rockol
- Rockol only uses images and photos made available for promotional purposes (“for press use”) by record companies, artist managements and p.r. agencies.
- Said images are used to exert a right to report and a finality of the criticism, in a degraded mode compliant to copyright laws, and exclusively inclosed in our own informative content.
- Only non-exclusive images addressed to newspaper use and, in general, copyright-free are accepted.
- Live photos are published when licensed by photographers whose copyright is quoted.
- Rockol is available to pay the right holder a fair fee should a published image’s author be unknown at the time of publishing.
Feedback
Please immediately report the presence of images possibly not compliant with the above cases so as to quickly verify an improper use: where confirmed, we would immediately proceed to their removal.