Tőlem ne!

Hiába várom, mást sem hallani
Hogy sok szép part van itt
De azt, aki vízre vágyik
Nem lehet a földön tartani
Nekem mindenki azt mondta
Hogy nem leszek jó ember én
De jöttél, és a hangod ringat el
A vágyak tengerén
Mint erdőt a napfény
Úgy éltetsz engem
És úgy hajlok majd én is
A széllel szemben
Kérd a naptól, hogy többé ne süssön
Vagy hogy reggel ne keljen fel
Egy kapitánytól, hogy inkább ne küzdjön
Többé már a tengerrel
Kérd magadtól, hogy úgy ne tehessen
A szívemmel, mintha kő lenne
Kérd bárkitől, hogy ne szeressen
Ebben az életben, csak tőlem ne!
A kétség fellege takar el
Úgyis teszi dolgát a szél
Lehet, ez a láng sem él örökké
De most még száz teliholdat ér
Egy életen át napnál voltam fűtő
Hogy minden világos legyen
Csak hogy jól lássalak a fényben
Míg az alkonyt várod velem
Mint erdőt a napfény
Úgy éltetsz engem
És úgy hajlok majd én is
A széllel szemben
Kérd a naptól, hogy többé ne süssön
Vagy hogy reggel ne keljen fel
Egy kapitánytól, hogy inkább ne küzdjön
Többé már a tengerrel
Kérd magadtól, hogy úgy ne tehessen
A szívemmel, mintha kő lenne
Kérd bárkitől, hogy ne szeressen
Ebben az életben, csak tőlem ne!
A szemed álom
Engem úgy megbabonázott
Azóta csak a szívemmel látok
Te átok, tudod, úgyse hezitálok
Az eszem már odavan
A szemed álom
Engem úgy megbabonázott
Azóta csak a szívemmel látok
Te átok, tudod, úgyse hezitálok
Az eszem már odavan
Kérd a naptól, hogy többé ne süssön
Vagy hogy reggel ne keljen fel
Egy kapitánytól, hogy inkább ne küzdjön
Többé már a tengerrel
Kérd magadtól, hogy úgy ne tehessen
A szívemmel, mintha kő lenne
Kérd bárkitől, hogy ne szeressen
Ebben az életben, csak tőlem ne!
Ne, ne, Tőlem ne!
Ne, ne, Tőlem ne!
Ne, ne, Tőlem ne!
Ebben az életben, csak tőlem ne!
Mint erdőt a napfény (Ne, ne, Tőlem ne!)
Úgy éltetsz engem (Ne, ne, Tőlem ne!)
És úgy hajlok majd én is (Ne, ne, Tőlem ne!)
És a széllel szemben