octo

Örökké? Összekötve?
Törökkör? Összekötve?
Kötéllel? Csöndre jössz be?
Együtt fekszünk az őszi ködbe?
Ugye együtt gondolkodunk?
Ugye egyszerre horgolunk?
Ugye semmi gondunk, bajunk?
Ugye mindent megoldhatunk?
Egyszerű emberekként, halandókként
Mi lehet az ami kiemel a sárból?
Ha egyszer hűs este lesz még, este lesz még
Veled közelebbnej tűnik-e a messzi távol?
LibabőrödZoll-e a Fővámon tova
Mikor elbúcsúzunk egymástól?
Hajlandó vagy-e lehajolni oda
Hozzám, fújt hajú Citadelládról?
Evezünk-e el hegyi tóban a messzibe?
Vagy lebegésünkkel tesszük a hétköznapit semmivé?
Vagy örökre hintázzunk inkább
A Dráva végén, a dráma végén?
Mindig új cseppek, de a Duna örök
Hasam ha korog is, szivem előtted tisztán áll
Leszel-e hát társam gyászban
Búban, boldogságban?
Szerelemmel átfogván a másnap
Keserű fájdalmát majd?
És ha kezünk bőre ráncosul
Leszel-e örök fiatal velem?
Egyszerre fejem alatt vánkos, míg
Társam, ha a vállamról emelsz
Takaró alatt a világ elől
Átbújsz-e velem Nirvanába?
Majd roppant terheket boldogsággal
Semmiként osztunk meg egy pillantással

Akárhol ha a világ ledől
Melletted akkor is itt hagynám magam
Akárhol ha a világ ledől
Melletted akkor is itt hagynám magam
Kérdezném, velem itt maradsz-e, ha mindenki hátrahagy?
Repülsz-e velem felfelé, hogy a bajok csak a távolból látsszanak?
Repülsz-e velem felfelé? Repülsz-e velem?



Credits
Writer(s): Tamás Trombitás
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link