Rejtőzködő

Remegtem, csak erre emlékszem tisztán.
Pókrocba csavartuk a legelső szikrát.
Rossz helyen voltunk, és menekvést keresve
Leltünk ott egymásban magunkra. Felettem
Baljós árnyak kerengtek halkan,
az összesre nagyívbe szartam
Önző voltam, tudtam, akkor még nem bántam,
Nevettem, meséltem, néha meg megbántam.

Elbújni mentünk, oda, hol hajdanán Tilos volt az á,
Hol zászló lobogott a piaristák gimnáziumán,
Hol a szökőkútban fürdött néhány barna hajú lány,
Még egyszer utoljára, március idusán.

Kerekded vízcsepp landolt a homlokán,
Onnan le a lefolyón. Lábamról némi sár
Pergett le. Hosszú éjszakán
Vergődtem keresztül. Egy síró trombitát
Képzelek ide, ebbe a keserédes dalba,
Jól esne, hogyha játszom, az a szívedbe marna,
Ha leesne, miről is pofázok,
Hogy a fülembe halkan annyit súgj: megbocsátok.

Elbújni mentünk, oda, hol hajdanán Tilos volt az á,
Hol zászló lobogott a piaristák gimnáziumán,
Hol a szökőkútban fürdött néhány barna hajú lány,
Még egyszer utoljára, március idusán.



Credits
Writer(s): Zsombor Zsebok
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link