Fújhat a szél

Fújhat a szél, én nem bánom,
Dallam ölel meg és nem fázom többé,
Viszem a zenét, viszem ami szép volt,
És már nem vagyok egyedül.

Akárhogy is keresem a múltam,
Valahol tegnap éjjel elhagytam.
De minek is nézzem a képet,
Ahol épp téved az élet.
És a csillagok fölöttem lusta drónok,
Csak figyelik, hogy önmagamnak meggyónok,
Egyetlen vigasz van, mindig itt lesz nálam.
Fújhat a szél, én nem bánom,
Dallam ölel meg és nem fázom többé,
Viszem a zenét, viszem ami szép volt,
És már nem vagyok egyedül.
Nincs barát sem, az, aki volt hamis,
Csupa hazugság neki a szóköz is,
Ha nem jön el, az is az én hibám.
Várok és néma a telefon,
Üzenek, de nem mondom, elfojtom,
Megint én vagyok én,
A sarokban letakart napfény.
Fújhat a szél, én nem bánom,
Dallam ölel meg és nem fázom többé,
Viszem a zenét, viszem ami szép volt,
És már nem vagyok egyedül.
Szabad vagyok, mindent feledek,
Napom ragyog, a felhőn nevetek,
Szabad vagyok, az éghez közelebb.
Van pár emlék, hallom még,
Mit dúdoltak bújós esték,
Itt van bennem és mégsem véd.
Nincsen más út, csak máshogy fut,
Akárhova mennék, mindenből jut,
Társam már van, nincs ellenség.
Fújhat a szél, én nem bánom,
Dallam ölel meg és nem fázom többé,
Viszem a zenét, viszem ami szép volt,
És már nem vagyok egyedül.
Szabad vagyok, mindent feledek,
Napom ragyog, a felhőn nevetek,
Szabad vagyok, az éghez közelebb.
És már nem vagyok egyedül...