Hiába

Élek, mint ember a felperzselt földeken
Látom a szennyet, kik élnek a zöldeken
Elhull a porba, és többé már nem beszél
Nyomait szanaszét hordja az esti szél

Attól tartok magam is ezen az úton haladok,
De bármit mondtok ebbe az irányba nem haladhatok

Menekülök én az árnyékom elől
Félek, ha utolér minden eldől
De hiába rohanok a holnaptól,
Ha nem szabadulhatok magamtól
...

Látszat vesz körül, a valóság elkopott
Instából építünk magunknak világot
Mélyre temetnek a posztok, a mémek
Embernek ember jelenti a féket

Én attól félek, nem tudom majd hová lépjek,
Mert ha hátra nézek mindig ott lesz, amíg élek

Menekülök én az árnyékom elől
Félek, ha utolér minden eldől
De hiába rohanok a holnaptól,
Ha nem szabadulhatok magamtól

...
Magamtól
...
Magamtól
...
Magamtól
Nem szabadulhatok magamtól
...

Menekülök én az árnyékom elől
Félek, ha utolér minden eldől
De hiába rohanok a holnaptól,
Ha nem szabadulhatok magamtól

Menekülök én az árnyékom elől
Félek, ha utolér minden eldől
De hiába rohanok a holnaptól,
Ha nem szabadulhatok magamtól



Credits
Writer(s): Istvan Farago, Dominik Monori, Attila Szottfried, Balazs Lamos, Zoltan Kreko, Krisztian Pusztai
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link