Egyszer majd hívlak
Elhalkult a dallam, olyan csend lett hirtelen,
Elnémult a szó is. Miért kell, hogy így legyen?
Üres most a színpad, a zaj pihenni ment,
A négyfal között élünk, nekünk büntetés a csend...
Emlékeimben élnek még a régi dallamok,
Van, mit együtt keztünk írni, de az élet úgy hagyott...
Most visszatérnek sorra, tán van még egy esély,
Ha megszólalnak egyszer, s így a dalunk újra él.
Egyszer majd hívlak, mert várod jól tudom,
Hogy meghallgasd végre az újabb kis dalom.
Mikor sok magányos hangjegy egymásra talált
És így alkotnak egy új harmóniát.
Ó-ó
Ha véget ér a zord idő és eljön majd a nyár,
Vedd kezedbe hangszered, a színpad visszavàr!
A szívedben még ott él a régi szenvedély,
Szóljon most az ének, ma a csend pihenni tér!
Ó-ó
Egyszer majd hívlak, hogy elmondjam neked,
Megtelt az utca, sorra jönnek az emberek.
Sok család, sok barát megint egymásra talált,
S velünk együtt dúdolják az élet dallamát.
Egyszer majd hívlak, hogy elmondjam neked,
A nézőtér is megtelt, ránk várnak az emberek.
Sokszor felhívlak, mert látom nem hiszed...
Mindig felhívlak, s te újra felveszed...
Én újból felhívlak, mert látom nem hiszed,
Ha kell százszor felhívlak, míg észre nem veszed...
Üres a színpad nélküled...
Hát hozd csak a hangszered...
Már kész van a dalszöveg...
Csak úgy énekelgetek...
Elnémult a szó is. Miért kell, hogy így legyen?
Üres most a színpad, a zaj pihenni ment,
A négyfal között élünk, nekünk büntetés a csend...
Emlékeimben élnek még a régi dallamok,
Van, mit együtt keztünk írni, de az élet úgy hagyott...
Most visszatérnek sorra, tán van még egy esély,
Ha megszólalnak egyszer, s így a dalunk újra él.
Egyszer majd hívlak, mert várod jól tudom,
Hogy meghallgasd végre az újabb kis dalom.
Mikor sok magányos hangjegy egymásra talált
És így alkotnak egy új harmóniát.
Ó-ó
Ha véget ér a zord idő és eljön majd a nyár,
Vedd kezedbe hangszered, a színpad visszavàr!
A szívedben még ott él a régi szenvedély,
Szóljon most az ének, ma a csend pihenni tér!
Ó-ó
Egyszer majd hívlak, hogy elmondjam neked,
Megtelt az utca, sorra jönnek az emberek.
Sok család, sok barát megint egymásra talált,
S velünk együtt dúdolják az élet dallamát.
Egyszer majd hívlak, hogy elmondjam neked,
A nézőtér is megtelt, ránk várnak az emberek.
Sokszor felhívlak, mert látom nem hiszed...
Mindig felhívlak, s te újra felveszed...
Én újból felhívlak, mert látom nem hiszed,
Ha kell százszor felhívlak, míg észre nem veszed...
Üres a színpad nélküled...
Hát hozd csak a hangszered...
Már kész van a dalszöveg...
Csak úgy énekelgetek...
Credits
Writer(s): Pécsváradi Zoltán, Velena István
Lyrics powered by www.musixmatch.com
Link
© 2024 All rights reserved. Rockol.com S.r.l. Website image policy
Rockol
- Rockol only uses images and photos made available for promotional purposes (“for press use”) by record companies, artist managements and p.r. agencies.
- Said images are used to exert a right to report and a finality of the criticism, in a degraded mode compliant to copyright laws, and exclusively inclosed in our own informative content.
- Only non-exclusive images addressed to newspaper use and, in general, copyright-free are accepted.
- Live photos are published when licensed by photographers whose copyright is quoted.
- Rockol is available to pay the right holder a fair fee should a published image’s author be unknown at the time of publishing.
Feedback
Please immediately report the presence of images possibly not compliant with the above cases so as to quickly verify an improper use: where confirmed, we would immediately proceed to their removal.