Képtelen

Visszanézek és látom, hogy más vagyok
Mint pár éve a legelején
Ez a tétova út valamit rám rakott
Amiről érzem, hogy nem az enyém

Te mindig szó nélkül átvettél belőle
Pontosan tudtad, hogy mit bírok el
Elvesztettem, hogy merre van az előre
Így visszafelé indultam el

Más lettem, a tükör így ismer
Le nem törölhetem a múltamat

Megtanultál látni engem
Bármit látsz, el nem vakulsz
Mégis mindent megbocsátasz
Elfogadtál szótlanul

Ha megtanulnék látni egyszer
Két szemeddel élesen
Rájönnék miért vagyok magam
Megszeretni képtelen

Gyakran járnak a vonalak a fejemben
Amik az arcod nem feledik el
Követem őket és látom hogy öregszem
A tévedéseim jeleivel

Már kicsit mélyebről néznék a szemedbe
Nem olyan görbén mosolyog a szám
Melletted őszülni szépen is lehetne
Ha tudnék úszni a mesénk taván

Más lettem, a tükör így ismer
Bárcsak utolérhetném, azt ami elszaladt

Megtanultál látni engem
Bármit látsz, el nem vakulsz
Mégis mindent megbocsátasz
Elfogadtál szótlanul

Ha megtanulnék látni egyszer
Két szemeddel élesen
Rájönnék miért vagyok magam
Megszeretni képtelen

Honnan tudnám
Hogy milyen szélnek ereszteni
Aztán nem utánad eredni?
Honnan tudnám?
Honnan tudnám
Hogy milyen nélküled nevetni?
Hogy hogyan kellene szeretni?
Honnan tudnám?

Ha megtanulnék látni egyszer
Két szemeddel élesen
Rájönnék miért vagyok magam
Megszeretni képtelen

Akkor talán megengedném
Magamnak, hogy hibázzak
És Veled együtt szerethetném
Mindenét e világnak

Honnan tudnám
Hogy milyen szélnek ereszteni
Aztán nem utánad eredni?
Honnan tudnám?
Honnan tudnám
Hogy milyen nélküled nevetni?
Hogy hogyan kellene szeretni?
Honnan tudnám?



Credits
Writer(s): Szabolcs Hujber, Daniel Somogyvari, Gergely Szakacs
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link